Aki bűnt követ el, az mindig bűnös marad

Nagyon kíváncsi voltam a Megbocsáthatatlan című filmre, ugyanis már a csapból is az folyt, hogy végre egy igazán jó film, amiben Sandra Bullock brillírozik. A címéből ítélve sejtettem, hogy nem egy vígjátékkal állok szemben, de azt nem gondoltam, hogy ez a film ennyire nyomasztó lesz. Figyelem, a cikk nyomokban spoilert tartalmaz.

Ruth Slater történetébe ott kapcsolódunk be, amikor 20 év után kiengedik a börtönből, miután lelőtt egy rendőrt. A film elején még csak annyi jön le Sandra Bullock karakteréről, hogy jól megtépázta az élet és egy másodpercre sem cserélne vele az ember. Igazi kemény csajnak tűnik, aki nem beszél sokat, viszont nem esik kétségbe, ha képviselni kell az érdekeit. Ruth nem teketóriázik, rögtön két munkahelyen kezd el dolgozni, azonban a múltjától képtelen elszakadni. Már itt felmerült bennem a kérdés, vajon lehetséges 20 év börtön után tiszta lappal új életet kezdeni? Vagy vannak olyan bűnök, amik valóban megbocsáthatatlanok és örökké bűnhődni kell miattuk?

A cselekmény egyre inkább afelé gördül, hogy Ruth hiába töltötte le a büntetését, nem kap megbocsátást. Amint egyik munkahelyén kiderül, hogy rendőrgyilkos, megverik és a bimbózó szerelmi szál is gyorsan rövidre zárul. Egy végtelenül védtelen áldozatnak látjuk őt és annak ellenére, amit tett, az ember önkéntelenül elkezd szurkolni neki. Egyre jobban belelátunk, mi történt azon a bizonyos végzetes napon, hogy is jutott el idáig és megismerjük a kishúgát is, aki mindössze 5 éves volt, amikor a tragédia történt. Kiderül, hogy a fegyver akkor sült el, amikor ki akarják lakoltatni a 20 éves Ruth-t és testvérét, miután szüleik meghaltak és magukra maradtak.

Bár egy gyilkosság valóban a megbocsáthatatlan bűnök közé tartozik, azért felmerült bennem, hogy Ruth nyilván nem kedvtelésből lőtt, hanem mert szerette volna védeni a kishúgát és az otthonát. Nem tűnik kegyetlen pszichopatának, aki veszélyes lenne a társadalomra, még sincs számára kegyelem. Megveti a társadalom, a „gyilkos" bélyeg villog a homlokán, ráadásul a halott rendőr fiai is bosszút esküdnek ellene. Innen szép nyerni.

Forrás: Netflix

A kőkemény Ruth egyetlen gyenge pontja a kishúga, Katherine, aki közben felnőtt nő lett és örökbefogadó szülőknél lakik. Róla mindössze annyit tudunk meg, hogy az 5 éves korában történt eset teljesen traumatizálta és semmire sem emlékszik. Ruth minden maradék erejével azért küzd, hogy újra láthassa, vagy legalább megtudjon róla valamit. Úgy kapaszkodik belé, mint az utolsó szalmaszálba, látszik, hogy semmi más nem maradt az életében, ami valójában számítana. A lány örökbefogadó szülei azonban eltiltották kishúgától, tilos a közelébe mennie, ráadásul Katherine még csak nem is emlékszik rá. Ez egyszerre tűnik kegyetlennek, ugyanakkor az örökbefogadó szülők helyében talán ugyanazt cselekednénk.

Gyönyörűen bemutatja a film, hogy mindenki úgy ítélkezik a főszereplő felett, hogy valójában fogalmuk sincs a történetéről, a múltjáról. Ruth csak egy gyilkos és nagyjából eszerint bánik vele mindenki. Hiába a 20 év börtön, hiába egy félig eltékozolt élet. Senkit nem érdekel. Aki bűnt követett el, az mindig bűnös marad. A film végére aztán felpörögnek az események és bekövetkezik az a váratlan fordulat, amire talán senki sem számított. Ez teljesen más megvilágításba helyez mindent és az emberben felmerül a kérdés: Vajon én mit tettem volna a helyében?

Nyitókép: Shutterstock

 

Ezek is érdekelhetnek