Ilyen a párizsi Moulin Rouge: kicsit dekadens, kicsit pikáns, de imádnivaló

Párizs, a szerelmek városa (igaz, más városokról is mondják), így nem meglepő, hogy a harmadik házassági évfordulónkon ezt az úti célt szemeltük ki magunknak a férjemmel. Emlékszem, csodás időt fogtunk ki: a napsugarak melegen - ám nem perzselően – simogatták az arcunkat, mi pedig boldogan vetettük bele magunkat a város kínálta lehetőségekbe.
Igaz, már mindketten jártunk Párizsban, ám ezt külön-külön tettük, így alig vártuk, hogy együtt is felfedezzük a látványosságait. Természetesen végigjártuk az összes ikonikus helyszínt és néhány nap alatt 70 kilométert sétáltunk keresztül-kasul a városban. Bár már mindketten láttuk Párizs klasszikusait, így az Eiffel-torony, a Louvre, a Szajna, a Montmartre, a La Défense vagy Versailles már nem hatott ránk az újdonság erejével, csodás volt együtt is megnézni újra mindent.

Így elhatároztuk, hogy most bizony belülről is felfedezzük a híres és hírhedt mulatót, ami legalább olyan ikonikus célpont a városban, mint a fent említett látványosságok.

A Vörös Malom

A Moulin Rouge 1889. október 6-án nyitotta meg kapuit és már a kezdetektől fogva hatalmas népszerűségnek örvendett. A látványos műsor, amiben helyet kapott a cirkuszi attrakcióktól kezdve az erotikus táncon keresztül sok minden, világhírűvé tette a francia mulatót és ez a hírnév a mai napig fennmaradt.

bár ma inkább színház és étterem néven fut, nem pedig szórakozóhelyként, mint egykoron. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy néhány órás eltéréssel kora délutántól folyamatosan megtekinthetőek az előadások. Tehát senki ne számítson arra, hogy este nyolckor beül a Moulin Rouge-ba és hajnalig mulat, mert itt bizony csak pár óra szórakozás jár a megváltott jegyért cserébe – igaz, vacsorás előadásra is befizethetünk.

Mi úgy döntöttünk, hogy minden figyelmünket az előadásnak szeretnénk szentelni, így inkább máshol vacsorázunk. A Vörös Malomban pedig legfeljebb elkortyolunk egy kis pezsgőt. Izgatottan vártuk az estét, szépen felöltöztünk, majd átsétáltunk a lokálhoz. Az első meglepetés akkor ért minket, ugyanis sokáig az utcán kellett álldogálni. Míg arra vártunk, hogy beengedjenek, nézelődtünk egy kicsit és akkor ért a második meglepetés, mert akadt, aki farmerban és sportcipőben érkezett... A beengedés sem zajlott zökkenőmentesen, sokan tolakodtak, holott mi úgy tudtuk, hogy mindenkinek helyjegye van. És jól tudtuk. A vendégeket egy komornyik kísérte a helyükre, így teljesen felesleges volt a lökdösődés az előtérben.

Bár most inkább úgy festett a lokál, mint egy színház - hiszen az is -, könnyedén el tudtam képzelni, milyen lehetett Toulouse-Lautrec korában, amikor a kánkán még botrányosnak számított.

Féerie Show

A Vörös Malom vörösen izzó termében, kis, vörös lámpákkal megvilágított asztaloknál ülve mi is belecsöppentünk ebbe a csodavilágba.

Gyönyörű nők, fess férfiak, zene, tánc, tollak, gyöngyök, flitterek forgataga. A műsor kicsit dekadens, kicsit pikáns, de nem alpári és nem olcsó – a szó semelyik értelmében. Viszont rendkívül szórakoztató, ahogy részesei lehetünk egy bálnak, megcsodálhatjuk az indonéz papnőket, de a jelenetek között akadt görkorcsolyás show, sőt óriáskígyós mutatvány is – mindez igazán látványos, meglehetősen erotikus jelmezekkel fűszerezve.

ám a show végére szinte természetessé válnak. Mi elég közel ültünk a színpadhoz, így szinte karnyújtásnyira lendültek a hosszú, neccharisnyás lábak, ringtak a kerek csípők, pattogtak a cicik, amikor félmeztelenül járták a lányok a kánkánt...
Így a Moulin Rouge-ba csak az menjen a párjával, aki el tudja fogadni, hogy a kedvese – jó esetben – hűséget fogadott, nem pedig vakságot...

Nyitókép: AFP