Ess szerelembe a versekkel: gyönyörűek, elgondolkodtatóak, és gyógyítják a lelket

Valamiért a versek még mindig méltatlanul elhanyagoltak. Öröm látni, hogy az olvasást népszerűsítő csoportok hatására egyre többen forgatnak könyveket a kezükben, de valamiért a költemények nem kerültek még méltó helyükre. Én a versekkel előbb estem szerelembe, mint a regényekkel, és rengeteg segítséget kaptam tőlük életem során. Nincs olyan helyzet, amire ne találtam volna még arra rímelő verset, mindegy, hogy szívfájdalomról, bosszúságról vagy örömről volt szó. Szeretném, ha mások is rajonganának értük, mert megérdemlik. Íme, néhány vers abszolút szubjektív ajánlója, hátha ez meghozza a kedvet a további böngészéshez.

Ha van szerelem első látásra, akkor van szerelem első olvasásra. Körülbelül 10 éves lehettem, amikor az utamba került ez a költemény, és azóta is velem tart, bárhová is megyek. Ez az, ami mindig bizakodással tölt el, ha a helyzet nem túl rózsás, kellemes nyugalom árad szét bennem, emlékeztet arra, hogy örüljek a kis dolgoknak. És igen, a problémákat nem oldja meg, de ha csak egy pillanatra is enyhíti vagy feledteti, már megérte.

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
– A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.

A szakítás olyan élmény, ami senkinek nem marad ki az életéből, bármennyire is szeretné. Bár nem végeztem kutatást, de bátran kijelentem, hogy ezt a témát dolgozták fel valószínűleg a legtöbbször a versekben. Hevesi Judit viszont egy olyan oldalról közelítette meg ezt az élethelyzetet, ami egyből mosolygásra késztet még a legnagyobb szenvedés közepette is. Annyira más, annyira őszinte, és annyira közeli. A pofátlan egyszerűsége teszi olyan fantasztikussá.

10 dkg csirkemell
1 szál sárgarépa
¼ fej káposzta
1 színes paprika
1 gerezd fokhagyma
1 szál thai citromfű
1 db thai chili
1 dkg galangal gyökér
2 lime levél
2 dl kókusztej
1 dl csirkeleves
4 dkg rizstészta
1 evőkanál halszósz

1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál rizsecet
korianderlevél
1 evőkanál olaj

Nagyjából ezt hánytam ki azután,

hogy hazaértem a Római-partról,

ahol tom yum levest vettél nekem,

hogy könnyebben emésszem meg:

van egy Gabriellád.

Ez az a vers, amit csak az igazinak szabad elmondani. Nem lángoló, felemésztő szerelemről szól, hanem a megnyugtató bizonyosságról – legalábbis szerintem. Arról, hogy minden hullámvölgy értelmet nyer akkor, amikor megérkezel valakihez. Ahhoz, aki feledteti a rázós utat, sőt, megszeretteti veled.

Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet?
Leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem az utat,
mely hozzád vezetett.

Mostanában ő a legnagyobb szerelemem, ezért képtelen vagyok kiemelni egyet a sok-sok haikuból, amit nagyszerűnek tartok. Mindig az a kedvencem, amit éppen olvasok. Döbbenet, hogy egy-két sorba mennyi igazság belefér, minek is kellene fecsérelni a szót, amikor ennyi is elég. Vigyázat! Szerintem FodorÁkos haikujai addiktívabbak, mint a legkeményebb drogok. Olyanok, mint a mogyoró, vagy a szotyi, ha elkezded, nem lehet befejezni.

METAOPTIKA
Némelyik árnyék
jelentőségteljesebb,
mint ami veti.

EGY VISZONY-TÍPUS
életreszóló
távolmaradnivalónk
lehet egymástól

ERKÖLCSI KÉRDÉS
- a rés méretén
múlna, hogy amit látsz: azt
nézed, vagy lesed?

BOCI-BOCI HAIKU
Színmintás bece-
borjú, kétszer. Fül, farok,
tej: nincs. - Költözünk!