Múzsák, akiket ugyanaz a festő ölelt: Elizabeth Siddal és Jane Morris

Ki ne látta volna a festményeken számtalanszor megörökített két csodaszép nőt? De vajon tudjuk, hogy milyen volt a látszatra olyannyira sikeres életük? Elgondolkodtunk azon, hogyan lettek a 19. század közepén keresett modellek?

Angliában alakult az a művésztársaság, akik preraffaelitáknak nevezték magukat, és valami különleges középkori hangulatot akartak megjeleníteni a művészetükben. Jó néhány jelentős művész csatlakozott a csapathoz, és nem utolsósorban sok szép nő is, akik modellt álltak nekik. A legismertebb múzsájuk Elizabeth Siddal és Jane Morris volt.

Jane, aki szegény kislányból lett sikeres nő

Jane Burden/Morris egy nagyon szegény családba született, apja lovászlegény, édesanyja mosónő volt. A fiatal lányt egy színházi előadáson látta meg Dante Gabriel Rossetti és Edward Burne-Jones, akiket azonnal elvarázsolt a szépsége. Érzéki tekintete, szögletes álla, telt ajkai, különös, szürke szemei és hullámos fekete haja jól illet a művészi elképzeléseikhez. Így rögtön felkérték a lányt, hogy álljon modellt az Artúr király történeteihez festett freskóikhoz.

A közös munka közben könnyen szövődik szerelem. Jane hamarosan feleségül ment a csapat vállalkozó szellemű alakjához, William Morris festőművészhez, aki megbízhatósága miatt biztos pontot jelentett az életében. A férfi rajongásáról árulkodik, hogy lélegzetelállítóan szép festményt készített a feleségéről. Izoldaként örökítette meg, és a kép hátoldalára azt írta: "Nem tudlak megfesteni, de nagyon szeretlek."

Forrás: Wikipedia

Jane-nek a házassága alatt a tanulásra is lehetősége nyílt. Elmondhatatlan tudásvágy és akarat hajtotta: mindig jobb, okosabb és ügyesebb akart lenni, és ezért makacs elszántsággal meg is dolgozott. Ő, akinek fiatal korában nem volt lehetősége, hogy tanulhasson, megtanult franciául és olaszul. Sőt, remek zongoraművésszé fejlődött, és egyike lett az Arts and Crafts mozgalom legállhatatosabb alkotóinak. Csodálatos tekergő indákkal és virágokkal telt szöveteket tervezett, szőtt és hímzett. Kreativitása nagyban hozzájárult a Morris & Co. nevű családi vállalkozásuk sikeréhez.

A művészet vörös "démona", Elizabeth Siddal

Soha az életben nem láttam ilyen gyönyörű nőt - mondták az emberek Elizabeth láttán. Magas, karcsú alakjával, sápadt arcába omló hosszú, vörös hajával bűvöletbe ejtette a férfiakat. Ő nem annyira szegény sorból származott, mint modelltársa, Jane. Egy kalapüzletben dolgozott, amikor egy festő felfedezte és modellnek kérte fel, majd beszámolt a különös szépségről Rossettinek.

Az egyik legismertebb festmény, aminek Elizabeth volt a modellje, John Everett Millais Ophéliája. A művész a tél kellős közepén festette meg a képet, amelyhez a lányt egy vízzel töltött kádba fektették. A vizet a kád alatti olajlámpáknak kellett volna melegíteniük, ám azok állandóan elaludtak, úgyhogy a lány átfagyva hevert a jéghideg vízben. A következmény egy rettenetes tüdőgyulladás lett, amit laudánummal (ópiumoldattal) és ópiumcseppekkel kezelt.

Forrás: AFPforum

Kitartásának azonban meglett az eredménye. Amikor a képet bemutatták a nyilvánosság előtt, Siddal egy csapásra híres és keresett modell lett. Kapkodtak utána a művészek, mindenki vele akart dolgozni. Köztük Dante Gabriel Rossetti is, akinek a figyelmessége mindenkin túltett. Addig udvarolt, amíg a lány végül igent mondott az ajánlatára. Hamarosan pedig szerelem is szövődött köztük.

Vetélytársak - A két sors egymásba fonódik

Elizabeth számításait azonban keresztülhúzta, hogy Jane Morris időközben Rossetti legkedveltebb modellje lett, sőt, rövidesen ennél szorosabb kapcsolat is kialakult köztük... A festő ezek után - ígéretével ellentétben - nem volt hajlandó kitűzni az esküvőt a vörös szépséggel. Jegyességük tíz hosszú évig elhúzódott, miközben folyamatosan csalta a fiatal lányt, aki súlyos ópiumfüggővé vált elkeseredésében.

Forrás: AFpforum

Viharos kapcsolatuknak azonban előnye is volt: a férfi megtanította Siddalt a festés fortélyaira, így a nőből sikeres festő és elismert költő lett. Ő volt az egyetlen női kiállító a preraffaeliták londoni kiállításán. Ez annyira helyreállította az önbizalmát, hogy elköltözött a férfitől. Továbbképezte magát, és önálló életet kezdett. A kábítószerről azonban már nem tudott lemondani, az állapota egyre aggasztóbbá vált. Amikor Rosetti megtudta, hogy milyen helyzetben van Siddal, felébredt a lelkiismerete, és azonnal feleségül vette.

Elizabeth azonban az esküvőn már olyan gyenge volt, hogy a vőlegény ölében vitte az oltár elé. Ennek ellenére várandós lett, de elvetélt. Ettől még mélyebb depresszióba esett. Végül 33 évesen véget vetett az életének. A férje találta meg élettelen testét - a szép halott mellett egy üres ópiumos üveg volt...

Felesége halála után Rossettinek még szorosabbá vált Jane-nel folytatott viszonya. Ám egy idő után az asszony szakított, a művész alkoholizmusa, ópiumfüggősége és rohamos pszichés hanyatlása miatt. Később, idős korában bevallotta, hogy nagyon szerette a férfit, de szerelme pillanatok alatt eltűnt, amikor azt látta, hogy saját magát kezdi tönkretenni. William Morris 14, Jane pedig 32 évvel élte túl Rossettit.

Két szép nő, akik egymás útját keresztezték... Ugyanolyan lehetőségeik voltak, mégis két mennyire különböző egyéniség és mennyire más élet! Az egyikőjük valódi célok nélkül bolyongott a világban, nem volt önbecsülése, akarata. Gyenge volt ahhoz, hogy kimásszon a bajból, amibe saját magát sodorta. A másik erős volt, célokat tűzött ki magának, azokat elérte, sőt, vasakarattal túl is szárnyalta. Jane két gyermeket nevelt, és öntudatosan járta a saját útját. 75 évesen halt meg családja körében.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?