Az anyaság mágiája Cassatt és Vigée-Lebrun képein

Vajon a régi időkben hogyan egyeztették össze a családot és a hivatást a női művészek? Mennyit és milyen mélyen merítettek az anyaszerepből a művészetükbe, és vajon inspirálták őket más anyák? A kérdésre két művésznő életéből kaphatunk választ.

Marie Antoinette portréfestője, aki maga is anya volt

A Párizsban született festőnő, Élisabeth-Louise Vigée-Lebrun, édesapja festőműhelyében tanulta ki a mesterséget, és korának egyik legjelentősebb portréfestőjévé vált. Karrierje során nem kevesebb, mint 660 festményt alkotott híres és gazdag emberekről Európa-szerte. A tehetségét már fiatal korában elismerték és támogatták. Így amikor férjhez ment a műkereskedő Jean-Baptiste-PierreLebrunhoz, már túl volt első sikerein, sőt, a Saint-Luc Akadémia tagja lehetett.

Lebrun mindjárt hozzá is látott, hogy felesége tehetségét anyagilag is kiaknázza, és piacra dobta az asszony festményeit. Franciaországban mindenki, aki adott magára, vele készíttette a portréját. A legjelentősebb megbízása azonban Marie Antoinette és gyermekei képmásának megfestése volt. A festmény olyannyira tetszett a királynénak, hogy hosszú éveken át tartó munkakapcsolat, sőt, barátság alakult ki a művésznő és modellje között.

Forrás: Wikipedia

Mindeközben a festőnőnek nem volt kérdés, hogy gyermeket vállaljon. Egyetlen kislánya született, Julie. A jómódú családnak nem okozott gondot, hogy ki vigyázzon a kicsire, amíg az édesanya dolgozik. Bensőséges, szeretetteljes viszonyukat jól jellemzi, hogy a kislány állandó modellje lett édesanyjának, hogy minél többet lehessen mellette. Sőt, a művésznő két önarcképet is festett, ahol együtt láthatóak, és ami szoros kapcsolatukat is visszatükrözi.

Csak 28 éves volt, amikor az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a Királyi Akadémia tagja lett. A francia forradalom kitörésekor azonban a királyi családdal ápolt jó kapcsolata komoly problémát okozott számára. Mindent elkövettek, hogy megalázzák, tehetségét kétségbe vonják és jó hírnevét bemocskolják.

Ráfogták többek között, hogy viszonya van a pénzügyminiszterrel. Az ellene indított össztűz annyira fokozódott, hogy végül már az élete is veszélybe került, így kislányával együtt elmenekültFranciaországból. Az új rezsim által üldözött embereknek lehetetlen volt a hazatérésük hazájukba. A férj, hogy mentse saját bőrét, elvált tőle, ezzel bizonyítva, hogy semmi köze az asszonyhoz.

Forrás: Wikipedia

A festőnő tizenkét éven át bolyongott Európán keresztül, Olaszországtól Oroszországig. Karakánságának - és nem utolsósorban tehetségének - köszönhetően a portréfestésből tudta fenntartani aprócska családját. Csak a nagylánnyá lett Julie okozott neki gondot, aki akarata ellenére feleségül ment a moszkvai Bolsoj Színház igazgatójához. Félelme bebizonyosodott: a pár válására nem is kellett sokáig várni.

A forradalom bukása után végre visszatérhetett Franciaországba, de már nem ért el akkora sikereket, mint előtte. Ez egyáltalán nem törte meg az erős asszonyt. 75 éves korában kiadta kalandos életéről szóló emlékiratait, ami nagy hírnevet szerzett számára. Életének legnagyobb fájdalma lánya elvesztése volt, akit 23 évvel élt túl.

Egy feminista nő, aki festészetében élte meg az anyaságot

Mary Cassatt majd száz évvel született később, mint Vigée-Lebrun, és a családi háttere is teljesen más volt. Gazdag bankár családba született az Amerikai Egyesült Államokban. Kislány korában egy családi utazás alkalmával találkozott először a barokk kor nagymestereinek képeivel, és ezzel el is döntötte, hogy festő akar lenni. A szülők nem törtek ki örömujjongásban az ötlettől, de csak múló szeszélynek, átmeneti fellángolásnak gondolták. Így, miután visszatértek az Egyesült Államokba, a lány 15 évesen beiratkozhatott a philadelphiai művészeti akadémiára festészetet tanulni.

Négy évig maradt az iskolában, de nem volt elégedett az ottani oktatással, így makacs kitartással rábeszélte édesapját, hogy hozzájáruljon párizsi tanulmányaihoz. 22 évesen - szigorúan édesanyja kíséretében - Párizsba utazott. Nagyon elcsodálkozott és felháborodott, hogy itt sokkal vaskalaposabb az akadémiák hozzáállása a nők tanulásához, mint hazájában. Az oktatásból teljes mértékben ki voltak zárva, csakis magániskolákban volt lehetőség arra, hogy képezzék magukat. Édesapja azzal szerette volna gyermekét a művészi pályától eltéríteni, hogy csak a legszükségesebb dolgokat, a megélhetését finanszírozta. Mary ezzel rá volt utalva arra, hogy munkáit eladja.

Forrás: Wikipedia

Miután néhány képét kiállíthatta a Párizsi Szalonon, meglehetősen rózsásan nézett ki a jövő. Ekkor azonban hátat fordított mindennek, ami addig meghozta neki a sikert és elismerést, és csatlakozott az impresszionisták csoportjához. Döntése csak nehezítette anyagi helyzetét. Az édesapa akkor sem változtatott a megállapodásukon, amikor a család többi tagja is áttelepült Párizsba.

Nem volt mese, Marynek sikeresnek kellett lennie, hogy némileg független életet élhessen és festeni tudjon. Így nekilátott az igen népszerű téma megfestéséhez, hiszen az anya-gyermek ábrázolás évszázadokon keresztül keresett motívum volt. Ennek köszönhetően sikerült az apanázsát kipótolnia.

Forrás: Wikipedia

Ekkor a szerencse is mellé szegődött. Kitartásának és a család kapcsolatainak hála lehetősége nyílott, hogy nemcsak a saját, hanem festő barátai festményeit is az amerikai gazdag felsőosztály gyűjtőihez közvetítse. Ezzel elősegítette az impresszionizmus korai népszerűvé válását az Egyesült Államokban.

Mary Cassatt sosem ment férjhez, úgy vélte, hogy a művészettel járó életvitelt nem tudja összhangba hozni a családi élettel. Érdekes, hogy művészetében mennyire sikerült hidat építeni a független nő feminista nézetei és a finom, érzelemgazdag, anya-gyermek ábrázolás között, ami minden művét jellemezte.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?