Így alakultak a szépségideálok a történelem során.

A szépség története maga a változás története. A nők hosszú ideig majdhogynem láthatatlanok voltak a nyilvánosság, a társadalom és a politikai élet számára. Annál meglepőbb, hogy mennyire sok festmény készült róluk.

Így mondhatjuk, hogy képileg már akkor is jelen voltak, amikor még nem írtak róluk, és jóval azelőtt, hogy szóhoz juthattak volna. Viszont ha jól megnézzük a képeket, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok mindenről mesélnek nekünk: a mindennapi életről, az erkölcsi elképzelésekről, és nem utolsósorban az adott kor, korszak szépségideáljáról.

Már az antik szobrászok az atléta termetű szobraikban megformázták az ideálisan arányos, szép testet. Azonban minden korszak másképp interpretálta ezt az ideált, és a különböző korok festményei jól mutatják, hogy a kortársak mit értettek szép arc vagy test alatt. Hiszen a középkori Éva ábrázolásokat világok választják el a reneszánsz madonna ábrázolástól.

Leonardo da Vinci: Sziklás MadonnaForrás: Wikipedia

Így tehát a festményeken a nők lehetnek vékonyak, dundik vagy kövérek, erényesek vagy rámenősek, érzékiek vagy prűdek, alázatosak vagy harciasak, hogy csak néhányat soroljunk fel a lehetőségek közül.

De ki mondja meg, hogy ki és mi a szép?

Elég egy pillantást vetni az elmúlt korok női szépségideáljaira, és máris megláthatjuk, hogy az elképzelésünk a szépségről milyen mulandó és változékony. És mennyire összefügg a koronként változó divattól és az adott kultúrától. Ha egy évszázad előnyben részesítette a finom, törékeny szépséget, akkor az azt követő korszak láthatóan a testiséget emelte ki.

A művészek pedig előszeretettel ábrázolták a nők hátsóját és melleit, legyen az kicsi vagy nagy, szemérmes vagy buja. Minden ürügy jogosnak bizonyult számukra, hogy a nőket meztelenül mutathassák.

Giorgione: Alvó VénuszForrás: Wikipedia

A 20. századi mozgáskultúra hatására érvényesül a karcsúság ideál. Az önfegyelem lett a legfelsőbb parancs, a mérleg a legfontosabb kontroll, a diéta és a rossz lelkiismeret pedig az állandó kísérő. De mára már az elismert szépségért folytatott versenyben megfelelni ez sem elegendő, így botoxszal és műtétekkel segítenek be. A női test konzumtárgy lett, amit manipulálni lehet.

A hajviseletek és a smink krónikája

Voltak korok, amikor a haj nem látszódhatott, hiszen egyet jelentett az erotikus vonzerővel - ez fokozottan vonatkozott a vörös hajú nőkre. A középkorban ők voltak a feslettség és veszélyesség jelképei, sőt, a boszorkányok is.

Még a 19. században sem jelenhetett meg egyetlen tisztességes nő sem kibontott hajjal. Winterhalter Sisiről, az osztrák császárnéról kibontott hajjal festett képei csakis a férjének, a császárnak készültek, és érzéki, erotikus hatása miatt egészen a haláláig szigorúan a magánlakosztályában tartotta őket.

Forrás: Origo

A 19. század végén azonban nagyon sok festményen életveszélyes femme fatale-ként láthatjuk viszont a vörös hajú nőket, a tiszteletreméltó polgárasszonyok ellenpéldájaként stilizálva. Ahogy a hajszínt és a frizurát a váltakozó divat sajátosságának vetették alá, a sminkhez való viszony is állandóan változott.

Ha csak a rokokó dámák és urak erősen púderezett arcára, impozáns parókáira, valamint toronyfrizuráira gondolunk, akkor láthatjuk, hogy itt nem a dolgozó néppel van dolgunk. Hogy a bőr még világosabb legyen, és ezzel előkelőbbnek tűnjön, az arcot rizsporral fehérebbre varázsolták. Hogy még erősebb legyen a kontraszt, a szájat tűzpirosra festették, és kis, sötét szépségpontot festettek fel maguknak.

Élisabeth Vigée Le Brun: Mária AntóniárólForrás: Wikipedia

A francia forradalommal azonban nemcsak azok a fejek hullottak, amiken a púderezett parókák trónoltak, hanem új szépségideált is meghirdettek, ami a természetességet helyezte előtérbe. Az empire és a biedermeier hölgyeknek sápadt, majdnem átlátszó bőre volt, amire csak egy leheletnyi arcpírt hordtak fel.

A smink elutasítása a 19. század vége felé jelentősen csökkent. Az írók, dandy-k és esztéták, mint például Charles Baudelaire, a női sminkben a művészet diadalát ünnepelte: azt tartotta, hogy a nők így egyedivé alakíthatják magukat. Mindenesetre ez a művészet a kokottok, színésznők és prostituáltak privilégiuma maradt.

Azonban az első világháború után a nagyvárosokban a kisminkelt nő mindennapos, divatos jelenséggé avanzsált. Szépségüket már nemcsak sminkkel hangsúlyozták nagyon magabiztosan, hanem feltűnően erotikus ruházatukkal is új stílust alakítottak ki.

Vaszary János: Nő profilban fekete turbánnalForrás: Wikipedia

Megjelent az új nőtípus. A városi, sminkelt nő már a jövő asszonya volt, így a húszas évek festményein a művészek az új nőiességet mutatták be. A modern nő bubifrizurát hordott, dohányzott és tűzpirosra festette a száját...

És ma mi a szép, ki a szép?

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?