Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a szőrtelenítés a Funky '70-es években lett divat, amikor a hölgyek elkezdtek egyre rövidebb ruhákat viselni. Előtte felesleges volt foglalkozni a szőrszálakkal, hiszen bokától állig úgyis mindent textil borított - azért ez így, ebben a formában nem teljesen igaz.
A szőrtelenítés már az ókori Egyiptomban is elterjedt szokás volt, de csak a magas rangú hölgyek körében. Ők viszont teljesen lecsupaszították magukat, és ezzel megteremtették az első szőrtelen szépségideált. Kezdetben precízen csiszolt kővel dolgoztak, ám mivel az hamar elkopott, így feltalálták a korabeli gyantát. Ez jóval fájdalmasabbnak bizonyult, mint a mai modern változata. Vagyis a szépségért akkoriban még jobban meg kellett szenvedni. Ettől függetlenül hatékony volt, mivel közvetlen a szőrtüszőre hatott - így biztosítva hosszabb távon is a puha bőrt.
Később az ókori Görögországban és Rómában elterjedtek a pengék. Előbb bronzból, majd vasból készültek, és lényegesen jobbak voltak, mint a csiszolt kőből kreált elődeik. De nemcsak a görögök és a rómaiak fazoníroztak, hanem az arab világban is - hiszen a Korán kifejezetten kötelezővé teszi a nők szőrtelenítését.
A középkorban mindenféle szépítőszer és eszköz hivalkodásnak, Isten ellen valónak számított. Emellett az átlag jobbágy inkább azzal foglalkozott, hogy legyen mit ennie. Szóval, a szőrtelenítés lehetett az utolsó, ami a fejükben járhatott.
Egészen I. Erzsébet uralkodásáig még a tehetősebbeket sem érdekelte komolyabban a kinézetük. Erzsébet viszont - még ha nem is indított totális háborút a dzsungel ellen - különösen figyelt a megjelenésére, ezért kezdetben a szemöldöke formájával és az arcán lévő egyéb rebellis szőrszálakkal hadakozott.
Az első kihajtható pengéjű, precíz borotvakés csak az 1760-as években jelent meg egy francia borbély, Jean-Jacques Perret jóvoltából. Ám a borbély régen - mivel komoly kézügyességet követelt - igen költséges volt, ezért természetesen csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Viszont azért ez sem volt tökéletes megoldás, hiszen a borbélytól függött, hogy milyen minőségű pengét tud beszerezni, és hogy mennyire volt ügyes.
Éppen ezért a férfiak borotválkozása macerás volt - mert hát valljuk be, nem szívesen hagyjuk, hogy egy hegyes tőrrel matassanak az állunk alatt. A többség legalábbis igényt tart arra, hogy a vére és a belső szervei ott maradjanak, ahol eddig voltak. A szegényebbek pedig csak maguknak oldhatták meg - kockáztatva, hogy kisebb-nagyobb sebeket ejtenek magukon. Nem tudom, ki járt jobban...
Csekély 120 évet kellett várni, míg King Camp Gillette feltalálta a róla elnevezett pengét. Ezzel már egy hétköznapi ember is nyugodtan meg tudott borotválkozni. Kifejezetten nőknek való borotva pedig csak 1915-ben jelent meg. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy milyen óriási dolog volt mindez.
Nyitókép: Wikipedia
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.