Ha szeretjük az ókori történelmet, vagy legalább kicsit odafigyeltünk a történelem órákon, akkor beugorhat még Arkhimédész neve és az ő vízkiemelő csavarja - a hazafiasabb érzelműeknek pedig a magyar feltalálók és találmányok egész garmadája.
A feltalálók és találmányok világa azonban kegyetlen és közönyös. A vasba-aranyba bebetonozott nagy öregeken kívül hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden korban és minden században rengeteg új találmány született, ami szinte mind az életünk könnyebbé és egyszerűbbé tételét szolgálta (hacsak a hadsereg le nem csapott rá előbb).
Vannak azonban olyan, mind a mai napig ismeretes és használatos találmányok, amelyek nélkül ma már el sem tudnánk képzelni az életünket, mégse tudjuk, hogy ki alkotta meg őket. Ezekből fogok most bemutatni párat, a teljesség igénye nélkül.
1833-ban találta fel Walter Hunt (1796-1859) a huroköltésű varrógépet, ám nem szabadalmaztatta, mert félt, hogy ezzel varrónők százai válnának munkanélkülivé...
Ez a találmánya feledésbe is merült volna, ha húsz évvel később (a szociális kérdésekre sokkal kevésbé érzékeny) Elias Howe nem találja fel ugyancsak a huroköltésű varrógépet.
Hunt ekkor megpróbálta bíróság előtt érvényesíteni az elsőbbségét, ám kiderült: Howe masinája jobb tervezésű és kivitelezésű volt. Szóval a szegény varrónők mehettek az utcára.
Még érdekesebb a biztostű, amelyet Hunt azért talált fel, hogy megadhassa egy barátjának azt a 15 dollárt, amivel tartozott neki.
Hogy gyorsan pénzhez jusson, a biztostű jogait eladta a W. R. Grace and Company-nak, potom 400 dollárért (ami a mai árfolyamon kb. 11.500 dollárt tesz ki).
Az ezt követő években a vállalat dollármilliókat keresett a biztostűvel. (És ki tudja, talán a punk mozgalom története is máshogy alakult volna, ha Hunt kezében maradnak a jogok.)
Josephine Garis Cochran (1839-1913) és férje imádtak nagyszabású estélyeket adni a környék krémjének. A vacsorákat pedig a családi hagyaték kínai porcelán étkészleten szolgálták fel. Miután az egyik este a szolgálók mosogatás közben több tányért is kicsorbítottak, Josephine elkezdett egy biztonságosabb és egyszerűbb megoldást keresni erre a kényes problémára.
No, meg volt annyira jó ember, hogy a szolgálói, illetve az összes nő leterheltségén is megpróbáljon segíteni. George Butters szerelő segítségével végül megalkotta a világ első hatékonyan működő, a különböző tányéroknak és poharaknak külön fakkokkal rendelkező mosogatógépét.
Ez annyira lenyűgözte a barátait, hogy nekik is csinálnia kellett egy-egy ilyen masinát. Miután 1886-ban szabadalmaztatta készülékét, Josephine a Chicagoban megrendezett World's Columbian Exposition nevű rendezvényen megnyerte a fődíjat a „legjobb mechanikai megoldás, tartósság és célszerűség" méltatással egyetemben. A találmány híre nőttön nőtt, éttermek és szállodák érdeklődtek iránta, végül 1897-ben létrejött a Garis-Cochran Manufacturing Company.
A sors fintora, hogy a mosogatógép az 1950-es évekig nem igazán terjedt el a háztartásokban, mivel csak ekkor jöttek létre azok a külvárosok, ahol a csatornázás kezelni tudta a készülékkel járó megnövekedett meleg víz igényt.
Luther George Simjian (1905-1997) első találmánya egy olyan önportré készítő fényképezőgép megalkotása volt, ahol a kép alanya egy tükör segítségével még a kép elkészülte előtt láthatta, hogyan fog festeni, és igény szerint változtatásokat is eszközölhetett a beállításon.
Mi ez, ha nem a selfie őse?
De még ennél is érdekesebb az automata pénzkiadó masina, vagyis Automated Teller Machine, azaz az ATM története, amelyre 1959-ben 20 szabadalmat jegyeztetett be. A gép tesztelésére megfűzte a City Bank of New Yorkot, mai nevén a Citibankot, hogy hat hónapig üzemeltessék a gépeit.
A hat hónapos próbaidő után a bank nem kért az ATM-ekből, de nem a gép hibája miatt, hanem mert nem mutatkozott rá igény. Úgy festett ugyanis: a készülék iránt egyedül a prostituáltak és a szerencsejátékosok érdeklődtek, akiknek így nem kellett szemtől szemben tárgyalniuk a bank egy alkalmazottjával.
Így az ATM és annak eredeti feltalálója feledésbe merült, a feltalálással járó babérokat pedig az elektronikus bankjegykiadó automatát megalkotó John Stephen-Barron és Donald Wetzel nevével fémjelzett csapat aratta le a hatvanas évek végén.
Simjian nem rokkant bele a kudarcba. Hosszú és eredményes életet élt, feltalálva többek között több orvosi ultrahangos készülékeket, egy repülés és egy golf szimulátort, valamint a súgógépet.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.