A cipő történelmi jelentősége

"Mutasd a cipőd, megmondom ki vagy!" - és ezt nem csak a modern divatőrültek hangoztatják. A Néprajzi Múzeum egy egész kiállításra való bizonyítékot sorakoztat fel amellett, hogy a cipőviselés sosem csupán divat kérdése volt!

Antónia pedig elhozta most nektek a cipőkiállítás legizgalmasabb titkait!

Centikkel a föld felett

A magassarkú cipő nekünk, nőknek, az egyik legjobb csábításkor bevethető fegyverünk, ám bő 400 évvel ezelőtt nemcsak a nők jártak magas sarkakon, hanem például XIV. Lajos is bolondult a kopogós cipőkért. Sőt, a Louboutin védjegyévé vált vörös talp sem új keletű: a Napkirály udvarában a csizma színétől elütő piros sarok az elit kiváltsága volt. Ám a gazdagságot nemcsak díszítéssel, hanem a cipő magasságával is kifejezték! De valljuk be, hiába volt divatos, borzasztóan nehéz lehetett járni a platformok elődjének számító velencei chopine-ben. Mint ahogy a gésáknak sem lehet egyszerű egyensúlyozni kétujjas zoknival hordott magas fatalpaikon.

Forrás: Néprajzi Múzeum

Elnyomott nők

Lábak terén a kínai lányok voltak a világon a legkiszolgáltatottabbak. Errefelé a piciny lótuszláb a férj gazdagságát és rangját mutatta, így nem engedhették, hogy lábfejük 8-10 centinél nagyobbra nőjön. A lányok lábujjait három éves korukban a nagylábujj kivételével visszahajtották, és éjjel-nappal elfáslizták.

Forrás: Néprajzi Múzeum/ Getty Images

Ehhez a barbár módszerhez képest a hantiknál bevett szokás inkább "csak" megalázó: náluk csupán azok a nők hordhattak gyöngyökkel kivarrt cipőt, akik "tiszta" állapotban voltak, vagyis nem menstruáltak. A magyar paraszti mentalitás pedig sokáig annyira a férfit helyezte előtérbe, hogy míg a család feje csizmában járt-kelt, a nők és a gyerekek meztelen lábakkal bandukoltak mellette a porban.

A suszter maradjon a kaptafánál?

Annak idején az ünnepi cipők reprezentációs célokat is szolgáltak. Itt igazán szárnyalhatott a tervezők fantáziája: szabhattak, hímezhettek, díszíthettek, a magyar lányok pedig kedvükre "cifrálkodhattak".

Forrás: Néprajzi Múzeum/Horváth Antónia saját fényképe/Néprajzi Múzeum

Ghánában gyorsan ki lehetett szúrni a vándorcipészeket az utcán, feltűnően színesre festett szerszámosládáiknak köszönhetően. Az ottani szegénység egyik szimbóluma az elhasznált autógumiból és fakéregből készült papucs.

Forrás: Horváth Antónia saját fényképe

Indiában pedig a gondosan ápolt, díszített női lábfejek fétise virágzik: a hölgyek hennával, csörgőkkel, lábékszerekkel keltik fel a férfiak vágyát. Náluk az általános lábbeli az ujjgombos paduka, amely a nyáron oly kedvelt tangapapucsok elődjének számít.

Forrás: Horváth Antónia saját fényképe/ Néprajzi Múzeum
Tudtad?

Őseink a cipőket nemcsak hordták, hanem hozzájuk különböző vallási szokásokat, hiedelmeket is kapcsoltak. A szerelmi varázslás egyik formája az volt, hogy kiszemeltjük meztelen lába nyomát felszedték, és annak porát a ház falához vagy a kemencéhez tapasztották.

A tunéziai berbereknél a házassági ajánlatot a menyasszony az ajándékként kapott fél pár cipő visszaküldésével fogadhatta el, az esküvő napján pedig a rontás ellen sót és tűt tettek a papucsába. Nálunk, magyaroknál, ehhez hasonlóan fémpénzt rejtettek a lábbelikbe.

És ha azt gondolod, itt vége a kuriózumok sorának, akkor nagyon tévedsz! A Néprajzi Múzeum különleges kiállításán ugyanis még halbőrből készült vízhatlan csizmát is láthatsz, vagy az ausztrál bennszülöttek által hordott vérbosszú cipőt, melyet emberi hajból és madártollakból fontak össze, majd vérrel itattak át. Sőt, létezik olyan ország is, ahol az ország függetlenségének szimbóluma egy szandál!

Forrás: Néprajzi Múzeum/ Horváth Antónia saját fényképe

A kiállítás 2017. november 30-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban. Érdemes megnézni! :) 

Nyitókép: Néprajzi Múzeum

Ezek is érdekelhetnek