3 méltatlanul elfeledett feltaláló
Ha meghalljuk a szót: "feltaláló", elsőre mindig a gőzmozdonyt feltaláló, George Stephenson, a repülőgépet megalkotó Wright fivérek, vagy esetleg a telefon atyja, Alexander Graham Bell jutnak eszünkbe.
Ha szeretjük az ókori történelmet, vagy legalább kicsit odafigyeltünk a történelem órákon, akkor beugorhat még Arkhimédész neve és az ő vízkiemelő csavarja - a hazafiasabb érzelműeknek pedig a magyar feltalálók és találmányok egész garmadája.
A feltalálók és találmányok világa azonban kegyetlen és közönyös. A vasba-aranyba bebetonozott nagy öregeken kívül hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden korban és minden században rengeteg új találmány született, ami szinte mind az életünk könnyebbé és egyszerűbbé tételét szolgálta (hacsak a hadsereg le nem csapott rá előbb).
Vannak azonban olyan, mind a mai napig ismeretes és használatos találmányok, amelyek nélkül ma már el sem tudnánk képzelni az életünket, mégse tudjuk, hogy ki alkotta meg őket. Ezekből fogok most bemutatni párat, a teljesség igénye nélkül.
Walter Hunt, akinek a varrógépet és a biztostűt köszönhetjük
1833-ban találta fel Walter Hunt (1796-1859) a huroköltésű varrógépet, ám nem szabadalmaztatta, mert félt, hogy ezzel varrónők százai válnának munkanélkülivé...
Ez a találmánya feledésbe is merült volna, ha húsz évvel később (a szociális kérdésekre sokkal kevésbé érzékeny) Elias Howe nem találja fel ugyancsak a huroköltésű varrógépet.
Hunt ekkor megpróbálta bíróság előtt érvényesíteni az elsőbbségét, ám kiderült: Howe masinája jobb tervezésű és kivitelezésű volt. Szóval a szegény varrónők mehettek az utcára.
Még érdekesebb a biztostű, amelyet Hunt azért talált fel, hogy megadhassa egy barátjának azt a 15 dollárt, amivel tartozott neki.
Hogy gyorsan pénzhez jusson, a biztostű jogait eladta a W. R. Grace and Company-nak, potom 400 dollárért (ami a mai árfolyamon kb. 11.500 dollárt tesz ki).
Az ezt követő években a vállalat dollármilliókat keresett a biztostűvel. (És ki tudja, talán a punk mozgalom története is máshogy alakult volna, ha Hunt kezében maradnak a jogok.)
Josephine Garis Cochran, a mosogatógép anyja
Josephine Garis Cochran (1839-1913) és férje imádtak nagyszabású estélyeket adni a környék krémjének. A vacsorákat pedig a családi hagyaték kínai porcelán étkészleten szolgálták fel. Miután az egyik este a szolgálók mosogatás közben több tányért is kicsorbítottak, Josephine elkezdett egy biztonságosabb és egyszerűbb megoldást keresni erre a kényes problémára.
No, meg volt annyira jó ember, hogy a szolgálói, illetve az összes nő leterheltségén is megpróbáljon segíteni. George Butters szerelő segítségével végül megalkotta a világ első hatékonyan működő, a különböző tányéroknak és poharaknak külön fakkokkal rendelkező mosogatógépét.
Ez annyira lenyűgözte a barátait, hogy nekik is csinálnia kellett egy-egy ilyen masinát. Miután 1886-ban szabadalmaztatta készülékét, Josephine a Chicagoban megrendezett World's Columbian Exposition nevű rendezvényen megnyerte a fődíjat a „legjobb mechanikai megoldás, tartósság és célszerűség" méltatással egyetemben. A találmány híre nőttön nőtt, éttermek és szállodák érdeklődtek iránta, végül 1897-ben létrejött a Garis-Cochran Manufacturing Company.
A sors fintora, hogy a mosogatógép az 1950-es évekig nem igazán terjedt el a háztartásokban, mivel csak ekkor jöttek létre azok a külvárosok, ahol a csatornázás kezelni tudta a készülékkel járó megnövekedett meleg víz igényt.
Luther George Simjian, az ATM és a selfie atyja
Luther George Simjian (1905-1997) első találmánya egy olyan önportré készítő fényképezőgép megalkotása volt, ahol a kép alanya egy tükör segítségével még a kép elkészülte előtt láthatta, hogyan fog festeni, és igény szerint változtatásokat is eszközölhetett a beállításon.
Mi ez, ha nem a selfie őse?
De még ennél is érdekesebb az automata pénzkiadó masina, vagyis Automated Teller Machine, azaz az ATM története, amelyre 1959-ben 20 szabadalmat jegyeztetett be. A gép tesztelésére megfűzte a City Bank of New Yorkot, mai nevén a Citibankot, hogy hat hónapig üzemeltessék a gépeit.
A hat hónapos próbaidő után a bank nem kért az ATM-ekből, de nem a gép hibája miatt, hanem mert nem mutatkozott rá igény. Úgy festett ugyanis: a készülék iránt egyedül a prostituáltak és a szerencsejátékosok érdeklődtek, akiknek így nem kellett szemtől szemben tárgyalniuk a bank egy alkalmazottjával.
Így az ATM és annak eredeti feltalálója feledésbe merült, a feltalálással járó babérokat pedig az elektronikus bankjegykiadó automatát megalkotó John Stephen-Barron és Donald Wetzel nevével fémjelzett csapat aratta le a hatvanas évek végén.
Simjian nem rokkant bele a kudarcba. Hosszú és eredményes életet élt, feltalálva többek között több orvosi ultrahangos készülékeket, egy repülés és egy golf szimulátort, valamint a súgógépet.
Nyitókép: iStockphoto