Meglehetősen paradox a viszonyunk a halállal. Gyakran igyekszünk elnyomni ugyan tudatunkban, másrészről viszont naponta szembesülünk vele elrettentő felvételeken a filmekben és a TV-ben.A halál gondolata évszázadokon keresztül, minden időben foglalkoztatta az embereket, de a múltban - a járványok, háborúk és a mindennapokat meghatározó vallás miatt - egészen másként, mint manapság.Mivel senki sem tudja, milyen is igazából a halál, így a művészek is csak a fantáziájukra hagyatkozhatva alkothatták meg műveiket.
A művészetekben az évszázadok alatt, a halál ábrázolásmódja sokat változott. Gondolok itt a középkori haláltáncra, a barokk kor elmúlásra emlékeztető csendéleteire, a megszámlálhatatlanul sok keresztre feszítésre. De egy valami mégis megmaradt:
az ismeretlenség bűvölete - amit a halál az emberekre gyakorol!
Nézzünk meg, néhány kifejező művet a témakörben:
A középkorban az emberek nagy része nem tudott írni-olvasni, ezért a szimbólumoknak fontos szerepe volt a képzőművészetben. A neves és névtelen művészek, mindenki számára jól érthető, képes beszámolókat készítettek "Ars moriendi" - a halál művészete címen.
A halál legismertebben megszemélyesített allegóriája a kaszás, az emberi csontváz - legtöbbször kaszával és homokórával a kezében. A kasza a lelket választja el a testtől, miközben a homokóra az élet időbeli határát mutatja.
A festészetben használt allegóriákhoz tartoznak az emberi élet mulandóságát és hiábavalóságát tükröző, úgynevezett Vanitas-szimbólumok is: a koponya, az elalvó gyertya, a homokóra, a hervadó virág, a pókháló, szappanbuborék, vagy egy romos épület.
Nyitókép: Origo
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
