Picasso, a kubista humorista

Picasso neve mára már fogalommá vált: az isten áldotta tehetség szinonimája. Nem véletlenül mondjuk, hogy: "nem vagyok egy nagy pikasszó" vagy "ügyesen rajzol, de azért nem egy pikasszó".
Pedig Picasso hibáival és erényeivel együtt, nagyon is ember volt. De még milyen! Ha ma élne, minden második héten vele lennének tele a lapok - de annyi biztos, hogy rendszeresen "felrobbantaná az internetet." Ez igazán nem elfogultság a részemről , bizonyítsa néhány történet, hogy milyen hatalmas alak volt:

Ha Picassóval találkozol, vigyázz mit kívánsz!

A festőóriás a nyarakat minden évben a francia tengerparton töltötte családjával. Egy napon itt futott össze a híres-hírhedt párizsi régiségkereskedővel, Monsieur Ascherrel. Picasso amúgy nagyra becsülte őt a művészetekben való jártassága miatt, de ez legkevésbé sem akadályozta abban, hogy a gazdag kereskedő kapzsiságából gúnyt űzzön.

Monsieur Ascher is nagyon örült, hogy a nyaralóhelyen is összetalálkozott a művésszel - de teljesen más okból... Vérbeli üzletember lévén egy pillanatot sem hezitált: egyből lecsapott a lehetőségre, hogy szert tegyen egy eredeti Picassóra - áron alul, vagy ha lehet, inkább teljesen ingyen.

Így hát megkérte a régi jó ismerőst , hogy készítse el a portréját, aki legnagyobb meglepetésére és örömére el is vállalta a felkérést.

Forrás: Getty Images/Hulton Archive

A következő reggelen - ami a nyár talán legforróbb napja volt -, a művész fiatalosan, ruganyos léptekkel, festőeszközeivel felszerelkezve meg is jelent a strandon. A napon henyélő Ascher fölé magasodott és szigorú hangon felszólította, hogy feküdjön a hátára és ne mozduljon! Majd előhúzott táskájából néhány zsírkrétát, és elkezdett rajzolni Ascher úr termetes hasára. Így pillanatok alatt a mellbimbók szemekké, a köldök pedig duzzogó szájjá alakult: kész is az eredeti Picasso!

A kereskedő boldogan sétálgatott a tengerparton a hasára festett arcképpel egészen addig, amíg rá nem jött, hogy víz közelébe sem mehet! Ekkor kezdődött csak az igazi harc: a kapzsiság, a forró nyári meleg ellen!

Ascher szorult helyzetét felismerve, nagyon kétségbeesett: mindenáron meg akarta menteni a birtokába került, felbecsülhetetlen értékű műkincset! Körbe-körbe rohangált a strandon, hogy tanácsot kérjen az ismerősöktől. Azon tanakodott, hogyan tudná eladni a sztorit legalább egy képes magazinnak?

Mindenki jót mulatott kétségbeesésén, legfőképpen Picasso, aki ártatlan tekintettel csak ennyit mondott:

Most mi baja van? Hiszen ott van a portréja. Megkapta, amit kért.

Picasso, a pénzügyi zseni

Cannes korzóján - mint az megszokott volt -, nagy asztaltársaság ült Picasso kedvenc kocsmájában és arról értekeztek, hogy micsoda inflációra kell számítani Franciaországban. Akkoriban a frank erősen leértékelődött és a kormány már új 500 frankos bankjegyeket is kiadott. Picasso érdeklődve hallgatta a beszélgetést, majd mivel még nem látott új ötszáz frankost, kért egyet. Alaposan megnézte a pénzt, majd nevetve azt mondta, hogy jó lenne, ha belőle csinálnának pénzügyminisztert, mert akkor pikk-pakk megmentené az országot a gazdasági összeomlástól.

Mindenki csodálkozva fordult felé...

Picasso forgatta egy darabig a kezében a pénzt, majd hirtelen mozdulattal előhúzott a táskájából egy kis ceruzát és villámgyorsan a bankjegyre rajzolt egy parányi bikaviadalt. Kaján vigyorral az arcán visszaadta barátjának az ötszáz frankost és a meglepődött asztaltársaságnak bejelentette:

No, most már biztosan minimum a dupláját éri! Így kell ezt csinálni!

Forrás: Getty Images/Keystone

Amilyen az adjonisten...

Picasso valamikor egy nagyon csúf nagyiparosról festett portrét, akinek egyáltalán nem nyerte el tetszését az elkészült festmény. "Ha őszinte akarok lenni mester - akadékoskodott -, be kell vallanom, hogy nem igazán sikerült Önnek ez a kép...

Ha igazán őszinte akarna lenni, be kellene vallania, hogy a természet alkotása sem sikerült valami jól - vágott vissza a festő.

Nyitókép: Getty Images

    Ezt olvastad már?