Óda a nőkhöz. Az igazi Nőkhöz!

Az igazi nőt a pátosz és a fenségesség lengi körül, megérteni nem lehet, próbálkozni is felesleges. Az igazi nőt érezni kell. Az igazi nő ezért mindig megkérdőjelezhetetlen, jelenléte szükségszerű és nyilvánvaló. Igazi nővé válni nem lehet. Igazi nővé születni kell. Vannak nagyon rossz nők, rossz nők, jó nők és igaziak. Hogy mi a különbség jó nő és igazi nő között? Senki nem tudja megmondani. Pláne a jó nők nem.

 Az igazi nő ugyanúgy születik, mint bármelyik másik nő, ugyanazon a napon akár. Az óvodában még nem tűnik ki társai közül. Később szertornázni, karatézni vagy balettozni jár, valamiféle hatalma van. Ismerik a postán, az okmányirodában, a belügyminisztériumban, a színházi ruhatárban, és mindig van nála tiszta papírzsebkendő és apró a kávéautomatához.

Az igazi nővel a metrón is meg lehet ismerkedni, csak azt senki nem fogja elhinni. Vagy egy irodalmi felolvasóesten, mert rézsútosan éppen az előttünk lévő sorban ül, és lelkesen nyújtogatja a nyakát. És kifejezetten aggasztó a tudat, hogy miért is nem ismerjük.

Az igazi nő nem horkol, csak szuszog. Nem prüszköl, nem nyáladzik, nem köp. Nem azért mert nem illene, vagy nem akar, hanem mert egyáltalán nem is tud. Nem vág pofákat, nem hadonászik a kezével, nem beszél se túl halkan, se túl hangosan. A legritkább esetben vulgáris.

Forrás: Dreamstime

Ha szexet akar, elhív kutyát sétáltatni, meleg teát inni őszi esti séta után. Mindig csak annyira manipulál, hogy anélkül is elérje a célját, hogy konkrétan kimondaná, mit akar. Mérhetetlenül intelligens, és kiváló, kifinomult humorérzékkel bír. Mindig rácsodálkozunk eszességére és szellemességére, és büszkék vagyunk magunkra, hogy jól választottunk.

Vigyázat! Az igazi nő anyja mindig csakúgy felbukkan. A legváratlanabb helyeken és időpontokban. Sosem fog megbékélni azzal, hogy legalább annyiszor láttuk már a lányát meztelenül, mint ő. Hogy mi is tudjuk, hogy van egy anyajegy a hasán, jobbra, közvetlenül a köldöke alatt, hogy az egyik kezén hosszabb a gyűrűs ujja, mint a másikon, hogy még a Wc-n is állandóan csak szaval. Az igazi nő anyja mindig tökéletesen tisztában van vele, hogy a lánya maga az igazi nő, ezért nem is érdemes vitába szállni vele. Már csak azért sem, mert az igazi nő anyja valahogy mindig jobb húslevest főz, mint a saját anyánk.

Az igazi nő tehát olyan, mint egy mesebeli, megmenteni való Csipkerózsika vagy Hamupipőke, varázslatos, elhagyatott és szerény. Annyi különbséggel, hogy az igazi nő néha már az előszobában necc harisnyában vár. Szobalány, úrinő, vagy nagyon-nagyon kurva. Mindig pontosan olyan, amilyet szeretünk. Ott és akkor.

Németesen keménynek és magabiztosnak mutatja magát, de titokban Chopint és Mozartot hallgat. Olyan szerelmről álmodozik – közben felhangosítja a Don Giovannit - aki édes tusfürdőt használ, utána testápolóval puhítja bőrét, hogy épp csak annyira maradjon érdes, hogy meg lehessen különböztetni a testeket. Az igazi nő illatát csak nagyon közelről lehet érezni, tánc közben, vagy ha nyakába szagolunk.

Az igazi nő kifejezetten szeret sugdolózni, mindenkiben cinkosát keresi. Minden percben arra vár, hogy elcsábítsa egy nála sokkal fiatalabb férfi vagy nő, izgalmakra vágyik és arra, hogy annyira szeresse valaki, hogy még az élet-halál küzdelem árán megszerzett helyüket is átadják neki a jeges vízen lebegő faajtón. És amikor szerelmük megfagy vagy megfullad ott, utolsó tekintetük is csak őrá szegeződjön. Mert az igazi nőben annyi szeretet van, hogy még ezt is elviselné.

Még azt is elviseli, ha túl sokat vagyunk otthon. Mert otthon dolgozunk, vagy munkánk sincs, és úgy érezzük magunkat, mint a saját nagyapánk. Az igazi nő még villanykörtét cserélni is tud, meg egyedül gyereket nevelni és tizennégy helyen lenni egyszerre, de ha a közelben vagyunk, megkér, hogy mi lenne, ha segítenénk. Csak hogy ne érezzük magunkat teljesen feleslegesnek. És amikor már annyira elviselhetetlenek vagyunk, hogy a saját gyerekünk sem visel el, az igazi nő mellénk fekszik a kanapéra, és azt mondja, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova kettesben.

Az igazi nő, ha érett gyümölcs lenne, ami épp most esett le a fáról, a természet törvényeinek ellentmondva apró karokat növesztene, hogy visszakapaszkodhasson.

Nyitókép: Dreamstime

    Ezt olvastad már?