Vannak az ártatlannak esti görgetések, amelyekről azt hisszük, veszélytelenek. Nem követjük az exünket, csak kíváncsiságból megnézzük, milyen az új barátnője. Aztán megcsúszik az ujj, és máris itt a legkínosabb Instagram-baki: az új csaj három évvel ezelőtti képe kap egy lájkot.
Nem követem az exemet, tényleg nem, vagyis hát… de becsszó, nem aktívan! Ez az a fajta „nem követem”, amikor néha mégis rákeresek, mert kíváncsi vagyok rá - és persze az új barátnőjére. Vajon ki az a lány, aki most ott van az életében, ahol valaha én voltam? Szóval ez egy vasárnap esti görgetés volt, tipikusan abban az agyilag lefáradt időszakban, amikor az ember már nem olvas, csak hümmög a képekre és nem is sejti, hogy egyetlen Instagram-baki hamarosan fenekestül felforgatja a nyugalmát.
Forrás: Forrás:123rf
Az Instagram-baki ott kezdődik, hogy csak megnézem
Ott volt ő, mosolygott a nyári napfényben, látszólag boldogan. Az exem karja valahol a képen kívül, de érezhetően jelen. Visszagörgettem egyszer, aztán újra meg újra.
És akkor, mint egy lassított felvételen: megcsúszott az ujjam, lájkoltam egy fotóját, ráadásul nem egy friss képet, hanem egy három évvel ezelőttit. Abban a pillanatban rájöttem: a diszkrécióm kártyavárként omlott össze.
Amikor az Instagram-baki után megáll az idő, a régi fotó véletlen lájkolása
Amikor felfogtam, mit tettem, lefagytam. Az a fajta dermedtség lett úrrá rajtam, mint amikor a test még a kanapén van, ül látszólag nyugodtan, de a lélek már pánikol. Reflexszerűen visszavontam a lájkot, mintha ez bármit is számítana, mintha az Instagram nem lenne egy kíméletlen, mindent látó gépezet, mely máris kiküldi erről az értesítést, gyorsabban, mint ahogy én gondolkodom.
Matekozni kezdtem. Látta? Máris megnézte az értesítést? Éppen a telefonján lógott? Megkeresi a profilomat? Felismer? Összerakja? Elmeséli neki? Mi lehet a reakciójuk? Vajon ez most azt jelenti, hogy még mindig nem vagyok túl rajta? Valójában nem jelent semmit, de ezt akkor még nem tudtam.
Fejben lezajló forgatókönyvek, amiket senki nem kért
A következő félórában lejátszottam minden lehetséges verziót. Azt, hogy ír nekem a nő vagy épp az exem, hogy most már elég, felejtsem már el, akadjak le róla, hagyjam őket békén.
Azt is láttam lelki szemeim előtt, amint épp kinevetnek. Eszembe jutott persze, hogy hányszor mondtam már magamnak, hogy tényleg túl vagyok rajta.
Hogy nem érdekel, csak egy név a múltból! Aztán jön egy Instagram-baki, és hirtelen kiderül, hogy bizonyos történetek nem záródnak le olyan szépen, mint ahogy azt szeretnénk.
Mit csináltam végül? Semmit. És pont ez volt a lényeg
Nem írtam, nem magyarázkodtam, nem tiltottam. Inkább letettem a telefont, főztem egy teát, és hagytam, hogy lecsengjen bennem az egész. Mert rájöttem, hogy ez a lájk nem neki szólt, nem az exemnek és nem is annak a lánynak. Ez a lájk – még ha nem is tudatosan – valójában nekem szólt. Annak az énemnek, aki néha még visszanéz, aki kíváncsi, összehasonlít, emlékezik. És ez nem bűn, csak emberi tulajdonság.
Egy Instagram-baki nem vallomás, nem segélykiáltás, és nem bizonyíték arra, hogy elrontottál valamit. Néha csak azt jelzi, hogy érző lény vagy, múlttal és emlékekkel. Nem kell minden digitális botlást túlmagyarázni vagy dramatizálni. Van, amikor a legérettebb reakció az, ha egyszerűen továbblépsz.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
