Anna szomorúan nézett ki az ablakon, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy az, ami volt, nincs többé. Újra és újra felidézte a régi szép emlékeket, próbált beléjük kapaszkodni, de minél görcsösebben próbálta őket felidézni, annál inkább távolodtak tőle. Mert az elmúlás semmit és senkit ne mkímél.
Nagyjából egy éve találkozott először Dáviddal egy buliban. Egy nehéz hét állt mögötte, csak szeretett volna kikapcsolódni, ami annyira jól sikerült, hogy összekavarodott Dáviddal, aki szenvedélyes volt és királynőként kezelte. Dávid másnap reggelit csinált neki, és még a számát is elkérte, azt mondta, hogy biztos abban, hogy nekik dolguk van egymással. Ám nem minden szép történet ér szép véget, az elmúlás ugyanis nem válogat.
Forrás: Shutterstock
Elmúlás: miért ér véget az, ami szép volt?
Innentől fogva szinte éjjel-nappal együtt lógtak. Felváltva töltötték egymásnál az éjszakát, de még az is előfordult, hogy az ebédszünetben is összefutottak. Olyan elemi erejű vonzalom volt közöttünk, amilyet Anna még sosem érzett, bár mindig is szeretett volna megtapasztalni. Eddig csak unalmas, diszfunkcionális párkapcsolatai voltak, ahol neki kellett noszogatni a srácokat, hogy találkozzanak, így teljesen el volt ájulva attól, hogy Dávid rendszeresen keresi, virágot hoz, nem tűnik el, legalább annyira akarja ezt a kapcsolatot, mint ő, ha nem jobban.
Pár hónap elteltével úgy érezte, hogy halálosan beleszeretett és elkezdett rettegni attól, hogy mi lesz, hogyha elveszíti. Bár nem volt egy féltékeny típus, mégis összeszorult a szíve, amikor Dávid egy másik lánnyal beszélgetett vagy egy kolléganőjét emlegette. Az sem tetszett neki, ha arra hivatkozott, hogy mennyire elfoglalt, szorongott attól, hogy mi van, ha ez csak egy kifogás és valójában Dávid már nem akar vele időt tölteni?
Lassan a férfi megszállottja lett, már a barátaival is alig találkozott, mert csak vele akart lenni, de ha nem voltak együtt is csak rá tudott gondolni, róla tudott beszélni. Minél jobban ragaszkodott hozzá, Dávid annyira kezdett tőle távolodni. Túl sok lett neki ez a követelőző szerelem, rosszul viselte a számonkéréseket, szemrehányásokat. Kezdett megfulladni ebben a kapcsolatban és bár szerette Annát, de egyre inkább azt érezte, hogy nem ez az, amire vágyik. Egyre többször mondta le a randikat, már nem ért rá ebédszünetben, minden megváltozott. Időt kért a lánytól, de közben mindvégig érezte, hogy itt a vége, csak még nem volt ereje kimondani.
Anna kezdett beleőrülni a bizonytalanságba. Percenként nézegette a telefonját, nem tudott aludni. Megőrült a gondolattól, hogy Dávid nem lesz többé az élete része. Folyamatosan arra gondolt, hogy milyen boldogok voltak a kapcsolatuk elején, látta maga előtt a férfi arcát, amikor először kimondta, hogy szereti és boldogan omlottak egymás nyakába. Nem, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy itt a vége, ennyi volt.
Miért múlik el mindaz, ami szép volt? – töprengett folyamatosan és egyfolytában a múltba kapaszkodott. Biztos Dávid is emlékszik, milyen boldogok voltak, amikor elmentek egy hétvégére a Balatonra, amikor spontán felültek egy repülőre vagy amikor a barátnője esküvőjéről meglógtak, hogy egymásnak essenek a kocsiban. Ahogy azonban telt az idő, a csodás emlékek is távolodtak és Anna is belátta, hogy ami szép volt a múltban, az már nem működik a jelenben. Hiába voltak boldogok, hiába szerették egymást, elmúlt és az idő kerekét nem lehet visszafordítani.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
