Csak magamat okolhatom azért, hogy a Srí Lanka-i álomnyaralásból rémálom lett

Amikor Zolival megvettük a repülőjegyeket Srí Lankára, képtelenek voltunk visszafogni a lelkesedésünket. Télen menekülni a hidegből egy egzotikus, meleg övezetbe mindig is az egyik álmom volt. A fejemben már láttam magamat a tengerparton, egy pálmafa alatt, kezemben friss kókuszdióval, miközben a nap gyengéden melegíti a bőrömet. De ahogy mondani szokták, ember tervez…

Az első néhány napunk mesébe illő volt. Megcsodáltuk a színes piacokat, megkóstoltuk a helyi ízeket, de hajókiránduláson is részt vettünk. Belevetettük magunkat az élvezetekbe, és nagyon jól tettük, ugyanis a negyedik napra az álomnyaralás rémálommá vált, legalábbis számomra. Éjszaka már alig tudtam aludni a szűnni nem akaró égető érzés, a gyakori vizelési inger és az alhasi fájdalom miatt. Reménykedtem, hogy amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is múlnak majd a kellemetlen tünetek, de reggelre már biztossá vált, hogy hólyaghurutom van, vagyis, ahogy azt mondani szokás, felfáztam.

Ezt, mint tudjuk, a legtöbb esetben az E.coli baktérium okozza, amely a bélflóránk természetes lakója. A fertőzés akkor alakul ki, amikor ezek a baktériumok a húgycsőbe jutnak. Hiába tudtam azonban, hogy mi a baj, megoldásom nem volt rá. Legalábbis egy olyan idegen országban, ahol a patikák felkutatása is kihívást jelentett, reményvesztetté váltam.

Miközben Zoli megpróbálta menteni a menthetőt, és egyedül fedezte fel a sziget szépségeit. Én a továbbiakban csak az ő történetein és fotóin keresztül vehettem részt a kalandokban, amitől egyre bosszúsabbá váltam. De senki másra nem haragudhattam, csak magamra, hiszen én utaztam el felkészületlenül, tönkretéve ezzel a saját kikapcsolódásomat és valamennyire Zoliét is, hiszen, habár feltalálta magát, nem magányosan szeretett volna kirándulgatni.

Ez az eset nemcsak a nyaralásunkat árnyékolta be, hanem értékes tanulságokat is hozott. Először is, rájöttem, hogy a megelőzés még egy paradicsomi helyen is elengedhetetlen. 

Hiszen, ha nem iszom elég folyadékot és nem megyek el a mellékhelyiségbe, a hólyagban gyorsan elszaporodhatnak a kórokozók, és kialakulhat a hólyaghurut.

Persze a legnagyobb elővigyázatosság és odafigyelés mellett is megtörténhet a baj, de ha gondosabb vagyok, és viszek magammal a megszokott gyógyszereimből és azokból a gyógynövényes készítményekből, amikkel a húgyúti fertőzések tünetei kezelhetők, például csalántea, tőzegáfonya és medveszőlőlevél-tartalmú készítmények, akkor talán sikerült volna megakadályozni ezt a kellemetlen kalandot.

Azóta új szokásaim lettek: mindig van nálam egy kis utazási „gondűzó” csomag, amelyben helyet kapnak a hólyaghurut elleni készítmények is, valamint más alapvető gyógyszerek. Srí Lanka pedig még mindig a szívemben él, és tudom, hogy egy nap visszatérek oda – ezúttal azonban felkészültebben.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.

Nyitókép: Shutterstock