Nem drága ajándékok kellenek, csak az időd...

Bárcsak ne lenne olyan mély a lelkem, és a szívem érzései csak halkan beszélnének hozzám! Jó lenne, ha a hangját csendre tudnád inteni valami haszontalan, kidobni való kacattal, egy csinos ajándékkal. Tudom... Egyszerűbb lenne nekünk, ha engem egy racionálisabb aggyal dobtak volna le erre a földre, és elég lenne, ha egyszer mondod "szeretlek", és az kitartana, amíg világ a világ. És nem kérném, szomjaznám, éhezném, mint egy nyomorult, szánni való koldus, hogy újra és újra szeress, akarj, és érezz irántam, engem... Ha nem akarnám mindenáron az időd.

Az lenne az igazi ajándék, ha lenne rám időd

Nincs időnk erre... nincs időnk arra... nincs időnk magunkra, egymásra. Csupa olyan dologra van, ami a testünket, a szemünket és az elvárásokat jóllakatja. Közben pedig elsorvad a lelkünk ebben a dermesztően hideg, és végtelenül hosszú télben. Amiben a színek megfakulnak, a szavak elhalkulnak. De én azt akarom, hogy te hozd el nekem a napfényt! Nem más, te! Ami elkezd finoman melegíteni, és ami biztonságosan olvasztja le a jégcsapokat rólam anélkül, hogy fájdalmasan megperzselne. Én tőled vágyom arra, hogy ajkamat nedvesítsd, mert már akadoznak szavaim, és csak a billentyűn kopognak ritmusosan.

És közben csacsogni mindenről és semmiről, hogy majd amikor nem vagy velem, nevetve jusson eszedbe ez az emlék - és akkor is közel lehessek a szívedhez. Akarok hajnalig duruzsolni, miközben az erős karjaid között ejtőzőm, hogy amikor morcos vagy rám, emlékezz ezekre az órákra. A bőrömre, a hangomra, ami a sötétben szólt hozzád.

Ha az enyém lenne egy kis szelet az idődből - tényleg nem sok, csak egy parányi -, akkor talán nem érezném azt a vacak, fojtogató érzést a nyakam körül és a mellkasomban. Tudod, amikor kérdezel valamit, de a gondolataid már mérföldekre járnak tőlünk. Igen, észrevettem... Ha lenne időd, és a "mit csinálsz" kérdésedre úgy felelek, "olvasok", akkor megkérdeznéd, hogy épp milyen könyvet forgatok, és miért pont azt?

Hiszen ha figyelmes lennél, tudnád, hogy ezen keresztül még jobban megismerhetsz engem. Azt a nőt, akit egyszer valamiért kiválasztottál, de akit sziromról sziromra ki is kell bontani. Hiszen ha nem teszed, akkor anélkül hervad el, hogy megtudnád, ki is ő valójában. De vajon kíváncsi vagy te erre? Az, hogy "nincs időd", valóban igaz, vagy csak nekem szól? Mert időt arra szánunk, akire akarunk, és fontos nekünk. Azt hiszed, nem tudom? Butának gondolsz talán? Ne tedd...

Nyitókép: Shutterstock