Nem téged vettelek feleségül - Ez életem legnagyobb hibája

Tudta, hogy találkozni fog a régi kedvesével, ahogyan azt is, hogy végre megismerheti a lányát. De arra nem készült fel, hogy egy arc, egy tekintet visszahozza az összes érzést, csodás emléket, amit negyven évvel ezelőtt élt át. Egyszerre örült és szorult össze a szíve, mert olyan volt, mintha visszarepült volna az időben, és megint a főiskola étkezőjében szemezne azzal a kedves tekintetű lánnyal, aki mosolyával, kisugárzásával azonnal elrabolta a szívét. Ő pedig hiába járt órákra, sportolt, tanult, semmi másra nem tudott gondolni, csak rá, de feleségül mégsem vette.

Hatalmas szerelem

A pillantásokból mondatok, azokból kíváncsiság, szenvedély, majd hatalmas szerelem lett. Három éven keresztül égették egymás szívét, kitörölhetetlen helyet foglaltak el a másik összes gondolatában. Nem volt egyszerű a kapcsolatuk, amelyet két erős, de még kiforratlan személyiség örök harca jellemzett. Volt lángolás, majd duzzogás, szakítás - aztán egyikük nem bírta tovább, és újra megjelent. A főiskola befejezése után nem tettek ígéretet egymásnak, hanem belevetették magukat a nagy betűs, felnőtt létbe. Élvezték, hogy dolgoznak, új városba költöznek, érdekes emberekkel ismerkednek meg.

A férfi életében felbukkant egy másik nő, akit ugyan nem szeretett ennyire, de el tudta vele képzelni az életét, és feleségül vette.

Harminc évet töltöttek külön egymástól. Mindkettejük életében voltak kudarcok és sikerek, de nem érezték úgy, hogy meg kellene osztaniuk azzal, aki egykor mindent jelentett számukra. Egészen addig a napig, amíg az asszony szívén keletkezett repedés olyan hatalmassá nem vált, hogy a begyógyítására egyedül már képtelen volt. Nem tudott semmit a régi szerelméről, csupán azt, hol élt évtizedekkel ezelőtt.

Találkozás a régi szerelemmel

Beírta a nevét a keresőbe, és nemcsak egy képet talált róla, hanem a telefonszámát is. Felhívta, és úgy beszélgettek, mintha csak tegnap fejezték volna be. Ezután egymás bizalmasai, kapaszkodói lettek. Nem tértek vissza a múltra, nem vallottak mély érzelmekről, de tudták, hogy olyan kincset kaptak az élettől, amit kevesen.

Tíz év alatt kétszer találkoztak csupán, ez volt a harmadik alkalom, amikor egymás szemébe nézhettek. Egy újabb nehéz időszak volt az apropója, ami miatt az asszony beszélgetni szeretett volna. Amikor találkoztak, és a lánya bemutatkozott, rögtön látta a férfi tekintetén, hogy mindegy, mit mond, úgysem őt látja, hanem az édesanyját. Fájó érzés volt számára, hogy két ember, aki ennyire szerette egymást, miért nem élte közösen az életét. Hogy talán az édesanyja is kevésbé lenne szomorú, ha annak idején együtt maradnak.

Aztán ez a harminc perc is elszállt, mindannyian beültek a kocsijukba, és ellenkező irányba hajtottak el.
Aznap egyikük sem aludt el könnyedén, ahogyan a következő napokban sem. Egy hét múlva csörgött a nő telefonja. A férfi volt, és csak annyit mondott:

- Ha újra fiatal lennék, téged vennélek feleségül!

Fájón gyönyörű szerelem volt az övék, egész életen át tartó, amit senki és semmi nem tudott szétszakítani. Hiába éltek mással negyven évet, egyikük sem tudott akkora nyomot hagyni bennük, mint ők egymás szívében. Pedig csak három évet töltöttek együtt.

Ferencz Gabriella novellája

Nyitókép: Shutterstock