Rengeteg ruhája volt, egyik a másik után került be öltözékeinek otthoni szentélyébe. Ígéretek illúzióit vette meg velük, kárpótlásul az addigi elkeserítő életéért. Az elvesztett boldogságot mégis akkor kapta vissza, amikor ruhából alig pár darabra volt csak szüksége.
Túl sok mindenen ment keresztül az elmúlt pár évben. Elvált, és a volt férje mindent megtett, hogy megkeserítse az életét. Ráadásul a lelkét végletekig kiszipolyozó válás alatt írta meg a szakdolgozatát. Lediplomázott, miközben nevelte a gyerekeket és dolgozott. Hol itt, hol ott. Volt, hogy ő mondott fel, volt, hogy neki mondtak fel.
Az élet egyik súlyt a másik után tette a vállára, sokszor azt érezte, hogy ennél nehezebb már nem lehet. De mindig lett. Aztán egyik pillanatról a másikra megállt a világ a karantén miatt. Úgy érezte, megint csapdába került.
Azon a napon nekitámaszkodott a bézs árnyalatú csempének, miközben várta, hogy a mosógép befejezze a centrifugálást. - Mikor lesz már ennek vége?! - morrant fel hangosan, de maga sem tudta, hogy az élet nehézségeire, a járványra, vagy épp a mosógép programjára gondol.
Benyitott a gardróbba, kezében a nagy kosár teregetni való ruhával. A helyiség végén ajtó nyílt a pici teraszra, ahol már széttárt karokkal várakozott a szárítóállvány. Elindult felé, de menet közben levert egy zöld szövetkabátot a vállfáról. Letette a kosarat, hogy visszategye a tél végén vásárolt ruhadarabot a helyére. Ahogy a fogasra igazította, eszébe jutott, hány éjszakán keresztül nézte a mobilon, hogy mikor árazzák le. Aztán mire akciós lett, kifogyott a készlet az ő méretéből. Akkor meg arra várt, hátha valaki visszaküldi, amit vett, és ő azonnal lecsaphat rá. De nem így lett.
A munkája miatt egyszer egy másik megyébe kellett utaznia, és ott az egyik üzletben sikerült megvennie. Hirtelen elgondolkodott. Végignézett a rengeteg vállfán lógó ruhán. Eddig folyamatosan vette egyik új darabot a másik után. Míg férjnél volt, azért, hátha egyszer igazán észreveszi őt a férfi, és végre nőként néz rá.
Válás után azért, mert úgy hitte, ezek segítik majd az újrakezdést. A ruhák jelentik majd az egyenes utat a boldogsághoz. A menekülést a lelki pokoljárásból. Visszaadják az elrabolt nőiségét, a reményét és a hitét.
De ezen a napon hirtelen mindent másként látott. Valamit megértett ott, a gardróbban. A változás lényegét. Hogy eddig egyfolytában rossz irányból kezdett hozzá. A változást nem kívülről kellett volna kezdenie. Nem a külvilágnak való megfeleléssel, és nem is új ruhákkal vagy tárgyakkal. Először önmagában kellett volna elindítani. Időt hagyni arra, hogy meghallja a gondolatait, megélje az érzéseit, akár jók, akár rosszak. Ez a sok ruha csak elterelte a figyelmet önmagáról.
Elmosolyodott. Váratlanul élvezni kezdte a csendet. Élvezte, hogy megállt a világ, és ezzel együtt az állandó rohanás, kényszeres megfelelés is eltűnt. Volt valami végtelenül megnyugtató ebben az új helyzetben. Végre lett rá ideje, hogy a lecsupaszított lelkét is felöltöztesse. Nagyon hosszú idő után újra boldog volt. Szabadabbnak érezte magát a karanténban, mint addig bármikor életében.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
