Büszke vagyok arra, hogy falun nőttem fel

Vajon Budapest el tudja rabolni egy vidéken felcseperedett ember szívét? Vagy netán a fordított eset lehetséges? Szerintem mind a két lehetőségre megvan az esély, de mégis valószínűbb, hogy mindenki szívéhez az áll közelebb, amit gyerekkorában megszokott. Persze, mint mindenben, ebben is lehetnek kivételek. Sok ember, - engem is belértve - büszke arra, hogy falun nőtt fel.

Rám az első megállapítás igaz, annak ellenére, hogy Budapestet is szeretem, és sok ott lévő dologgal tudok azonosulni. Fontos elmondani, hogy nagyon sokat számít, milyen beállítottságú emberről van szó. Ki mihez szokott hozzá, mi az érdeklődési köre, milyen elvárásai vannak, vagy milyen a természete.

Még emlékszem arra a néhány évvel ezelőtti időszakra, amikor iskolaváltás miatt Budapestre kellett költöznöm. Izgatottan vártam, milyen lesz majd az élet a nagyvárosban. Azelőtt hozzászoktam a csendes, nyugodt kis településhez, ahol gyerekkorom óta éltem. Megszoktam, hogy mindenki ismer mindenkit, és ha megyek hazafelé a szomszéd néni kikérdez az aznapi történésekről.

Pest tényleg gyönyörű város, tele lehetőségekkel. A nyüzsgő életmód magával ragadott. Élveztem, hogy bármikor el tudok menni egy étterembe vagy egy moziba, és sok bolt éjjel-nappal nyitva van. A konditermek, a fodrászok, az üzletek között rengeteg választási lehetőség van. Nagyon szeretek sétálni a Duna parton vagy kiülni a Deák térre beszélgetni a barátokkal. A fővárosban nagyon sok lehetőség van.

Vannak, akik óriási tévedésben vannak a vidéki élettel kapcsolatban. Találkoztam már olyan emberrel, aki azt hiszi, az úton állatok rohangálnak, nincs internet és csak poros úton lehet közlekedni. Ilyenkor jót mosolygok az elhangzottakon. Véleményem szerint vidéken összetartóbbak és kedvesebbek az emberek, és sokkal inkább azt érzed, hogy tartozol valahova. Foglalkoznak azzal, mi történik a másikkal. Mondjuk sokszor ezt már túlzásba viszik.

A vidékiek jobban tartják a hagyományokat, de ettől függetlenül nem ósdiak. Ugyanúgy hozzá tudnak jutni mindenhez, mint a Pesten élő emberek, attól függetlenül, hogy annyi választék természetesen nincs. Szerintem a vidéken élők értékrendje jóval másabb. Sokkal inkább konzervatívabbak, mint a pestiek.

Nagyon szeretem, hogy bármikor el tudok menni az erdőbe kirándulni a kutyámmal, vagy csak futni a fák között. Én itt tudok igazán feltöltődni. A barátaimmal gyakan szervezünk kerti partikat, amik Pesten nem kivitelezhetők, ha csak nem kertes házban laksz.

Lényeges az is, hogy sokkal inkább biztonságban érzem magamat, ha vidéken sétálok este 10 után, mintha Pesten tenném ugyanezt. És hiába sok a lehetőség a fővárosban, ez gyakran nyomasztó. Az utcákon sok a szemét, a levegő szennyezett és mindenhol idegen alakok járkálnak. Tehát annak ellenére, hogy a sok pozitívumot is felsoroltam a fővárossal kapcsolatban, azért van bőven negatívum is.

Összességében azt mondanám, hogy a vidéki és a városi életnek is egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai, de számomra jobb vidéken élni.

Nyitókép: Shutterstock