Minden reggel egy lehetőség arra, hogy tovább szerethesselek

Az #utálokfelkelni csoport örökös tagjaként eddig gyakorlatilag csukott szemmel, unottan, monoton módon kezdtem a napjaimat. Aztán valami más lett, és igazából már nem is haragszom a hajnalra. Mostanra végre tudom, hogy a reggelek nem a hőn szeretett álmaim végét jelentik, és nem is a hétköznapi életem kezdetét.

Egyszerűen szeretek felébredni, mióta mellettem vagy. Szeretem a szavakat, amiket ébredezés közben a fülembe súgsz, mert nemcsak elnyomják, de szinte dallammá varázsolják a gonoszan csörgő óra hangját. Szeretem az ölelésed, mert amint kinyílik a szemem, tudom, hogy biztonságban vagyok, és vigyázol rám.

Szeretem a simogatásod, amivel újra és újra felfedezed a testem minden apró részletét. Érzem, és érezteted, hogy különleges vagyok számodra. Szeretem a csókjaidat, a reggeli szeretkezéseinket, mert még inkább eggyé leszünk, még közelebb kerülünk egymáshoz.

Szeretem az illatod, mert ha felidézem, mindig az együtt töltött időre és a boldogságunkra emlékeztet - akkor is, ha nem vagy épp velem. Szeretem nézni, ahogy készülődsz, mert - a vágyak mellett - végtelen büszkeség tölt el, hogy mellettem vagy. Pontosabban, hogy te vagy velem és mellettem. Szeretem a reggeli vicceidet, az őszinte nevetésedet, mert még mosolygósabbá teszik a napomat, még akkor is, ha az egész fürdő a zuhanyrózsás csatáinktól vizes.

Mióta megérkeztél, egyetlen percet, egyetlen lehetőséget sem szeretnék elvesztegetni az életemből. Minden este izgatottan várom, hogy reggel legyen, és újra élhessek. Veled. Szeretem őket, mert egy újabb lehetőséget adnak, hogy még boldogabb legyek veled. Köszönöm ezeket a reggeleket!

Nyitókép: Shutterstock