Hogyan leljünk rá a belső egyensúlyra a házasságunkban?

Reggel van. Az eső kopog az ablakon, én pedig a kanapén ülök és figyelem az ablakpárkányról visszapattanó apró vízcseppeket, ahogy táncot járnak és egyre erőteljesebben ugrándoznak fel és le, le és fel. A tánc, amit járnak cseppet sem hétköznapi, ahogy a kapcsolatunk sem az Gáborral. Olykor kiszámíthatatlan és tüzes, máskor pedig nagyon nyugodt, már-már túl csendes.

Én is ki szeretném próbálni ezt a táncot, ami minden erejével magával ránt. Az életem teljesen megváltozott, mióta férjhez mentem és lett egy családom. Azóta egy külön kis világban élek. Gábor mindent megtesz értünk, de mindennek ára van, így ennek is. Későn érkezik haza. Van, hogy otthon is dolgozik, és a gyerekek neveléséből jóformán alig veszi ki a részét, és még amikor lehetne, akkor sem tudja magát teljesen átadni a fiainak. Ez így nagyon nincs rendjén. Úgy érzem, mintha két külön világban élnénk, és e világok már csak néha találkoznánk egymással. Mindenki rutinszerűen teszi a maga dolgát, nem törődve a másik érzéseivel.

Úgy érzem, kicsúszott a kezeink közül az irányítás, és mindenki éli a kis világát. Nemsokára szeretnék újra dolgozni, de Gábor folyton kitér a téma elől. Szerinte nincs szükségem arra, hogy dolgozzak, hiszen ő mindent előteremt a családjának, de nekem mégis szükségem van egy kis változásra. Szeretnék újra felnőtt társaságban időzni, ha nem is úgy, mint régen, de nagyon jó lenne egy picit kizökkenni a családi létből. Imádom a gyerekeimet, és örülök annak, hogy ennyi időt együtt tölthettem velük, de most már jó lenne, ha a saját igényeimmel is törődhetnék.

A két fiunk ősztől iskolába megy, így az időm java része felszabadul. Van is néhány ötletem, amit szívesen megvalósítanék, de Gábor kissé elzárkózik ettől. Pedig ahhoz, hogy a családunk egységként működjön, nekem is szükségem van egy kis feltöltődésre. Fontos az egyensúly, a párkapcsolati dinamika működtetése. Korábban mindkettőnknek volt külön is élete, de ez mintha megszűnt volna létezni, és talán egyikünk sem tudja a másik helyébe képzelni magát.

Sajnos labilisnak érzem a házasságunkat az örök életű problémák miatt. Ahelyett, hogy hatékonyan kezelnénk a helyzetet, sok mindenen fennakadunk, lebénulunk. Sokszor ugyanarról vitatkozunk újra meg újra. Az energiáink kárba vesznek és csak felidegesítjük egymást, ez pedig nem old meg semmit. Mivel nem jutunk egyről a kettőre, egyre inkább sértettnek, bizalmatlannak és frusztráltnak érezzük magunkat. Fokozatosan beávackoljuk magunkat a lövészárkainkba. Egyre inkább úgy érezzük, hogy fizikailag is leterhel bennünket ez a helyzet.

Örökös, újra meg újra visszatérő problémák esetében a megoldás kulcsa, hogy megosszuk egymással azokat a fontos, személyes álmainkat, amiket szeretnénk megvalósítani.
Úgy gondolom, hogy a be nem teljesített álmok rejlenek minden egyes örök életű, elakadt, bennragadt konfliktus hátterében.

Senkit sem szeretnék győzködni. A célom pusztán annyi, hogy Gábor elfogadja a tényt, hogy az anyaság mellett másra is vágyom, és úgy érzem, meg tudnám tartani a gyereknevelés és munka közti egyensúlyt, és valamennyire megpróbálnám Gáborról is levenni a terheket, így talán több időt tölthetne a gyerekekkel.

Nyitókép: Shutterstock