„Szeretlek, de tartsunk egy kis szünetet!" - Taktika, vagy szakítás?

Bárhogy keresik, nem találják a megoldást, ami a folytatáshoz vezetne. Ilyenkor legtöbbször azon merengenek: vajon így kell lennie? Természetes, hogy idővel alacsonyabb hőfokra csökken a szerelem lángja, mert másképp elégnének benne? Vagy ez már a kapcsolat végét jelenti?

Gábor is hasonló cipőben jár, de nem ő az, aki kétségek közt vergődik. A kedvese bizonytalanodott el a kettejük kapcsolatának alakulását látva. Azt ajánlotta, tartsanak egy kis szünetet, hogy legyen alkalma megérezni, milyen az élete Gábor nélkül. Rá akar jönni, hogy jobb-e nélküle, mint vele...

Gáborral gyerekkorunk óta barátok vagyunk, szóval, eléggé ismerem ahhoz, hogy értsem a viselkedését. Nagyon jól tudom, miért ilyen óvatos. Egyszer már vége lett egy házasságának, ami eléggé megviselte, így most biztonsági játékot játszik. Pedig teljes szívével szereti Évát, és esze ágában sincs megbántani. Még a kedvenc időtöltéséről, a biciklitúrákról is hajlandó volt lemondani azért, mert a nőnek nem tetszett, hogy nélküle is jól érzi magát. De a teljes elköteleződést még korainak tartja.

Ez viszont kétségeket ébreszt a barátnőjében, így most azzal állt elő, hogy egy ideig ne találkozzanak, semmilyen formában ne beszéljenek, ne is írjanak egymásnak. Teljes mértékben kerülni szeretné a kontaktust. Szerinte azért van erre szükség, hogy érezzék, milyen az élet a másik nélkül. Hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az egyedüllét a szabadság érzését hozza felszínre bennük, vagy az égető hiányt.

Gábor azonban kiakadt a javaslaton, tőle ugyanis idegenek az ilyen játékok. Sosem volt effajta "mosolyszünet" egy kapcsolatában sem. Szerinte a csaj azért találta ki az egészet, hogy ezzel álcázza a valódi szándékát. Nem meri kimondani a végszót, nem mer szakítani, így időhúzáshoz folyamodott. Neki viszont eszében sincs napokig, pláne hetekig kétségek között vergődni, mondja. Akkor inkább az azonnali szakítás, még akkor is, ha majd beleszakad a szíve...

Szóval lehet, hogy pont ez a buta taktika vezet majd a végső elváláshoz. Pedig annyival egyszerűbb lenne, ha leülnének és elmondanák egymásnak az érzéseiket, félelmeiket! Dehát mindenki a maga kárán tanul. Csak drukkolni tudok, hogy túl legyenek ezen az egészen, és ne menjen rá a szerelmük...

Nyitókép: Shutterstock