A szerelmes, önfeláldozó, féltékeny, összetört nők hangja vagyok

A férfit, aki nekik hátat fordítva álmodik egy izgalmasabb életről. Azok hangja vagyok, akiket a párjuk sosem vett nőszámba. Mert mindenki más okosabb, dögösebb, szebb és jobb volt. De ezek a férfiak beérték velünk, és nekünk kutya kötelességünk volt egy-egy kényszerűen odavetett törődésmorzsának is végtelenül örülni.

Az önfeláldozó nők hangja vagyok

Azoké, akikről régen azt gondolták, hogy okosak és nagyon jól látják az élet dolgait, de a szerelem buta libát nevelt belőlük - legalábbis a külvilág szerint. Akikről az egész város tudja, hogy amíg ők munka után hulla fáradtan is csinálják a háziasszonyi teendőiket, addig a párjuk járja a várost, szórakozik, és teljesen jól érzi magát ebben a szerepben. Mintha nem is tartozna senkihez. És te otthon épp fáradtan a konyhaszékre huppanó, homlokodról izzadságcseppeket törölgető, kimerült nő - aki egyedül a párodért teszed, amit - pontosan tudod, hogy még csak egy köszönömöt sem kapsz majd.

A féltékeny nők hangja vagyok.

A féltékenyeké, akik nem rejtik véka alá a félelmeiket. A féltékeny nők helyett írok, akik gyomra már attól görcsbe ugrik, ha a párjuk ránéz egy másik nőre. Na, persze azért nem mind vetélytárs, többnyire csak az, akit jobbnak tartanak saját maguknál. Aztán, ha ez nem lenne elég nevetséges már önmagában is, hangot is adnak a nemtetszésüknek - mindkettőjükből, sőt, esetenként a harmadik félből is hülyét csinálva.

Az összetört nők hangja vagyok.

Akik egyedül sírnak a fürdő ajtaját magukra zárva, mert ha a párjuk rajta kapja őket, még ezért is gúnyt űz majd belőlük. Az összetört nők hangja vagyok, akik már nem bírják elnyomni magukban a vészcsengőket, de legalább az megengedett, hogy szenvedjenek, ha boldogok nem lehetnek.

Az erős, boldog nők hangja vagyok.

Az erőseké, akik végre rájöttek, hogy nem függnek senkitől, a boldogság is egyedül csak rajtuk áll. Az erőseké, akik a múltjukra tekintve - dacára a sok szenvedésnek - csak mosolyognak. Akik hálásak a fájdalomért, a megaláztatásokért, mert emiatt tudják értékelni az életükbe toppanó jót. A valódi jót. A társat, aki értékeli őket. Aki nem csak szavakat ad, és aki nem felejt el szeretni egy pillanatra sem.

Akkor sem, ha szavaik már nincsenek, csak a néma ölelések. És ez a társ akkor is ott lesz, ha a múlt sérelmei miatt a boldog nő néha félni fog, hogy az a sok rossz újra megtörténik. De ezek a nők már tudják: mindenből van kiút. És hogy a saját boldogságuknál egy férfié sem lehet fontosabb. Kivéve, ha majd a saját gyermekük útját kell egyengetniük, de ez már egy másik történet.

Nyitókép: Shutterstock