Nincs férfias nő, vagy nőies férfi - csak bátortalan emberek, akik félnek önmegvalósítani!

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ilyen és ehhez hasonló életképek alkalmasak a hangulatkeltésre. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a modern férfi feltalálja magát a konyhában, és a modern nő a vezetői pozícióban is otthon érzi magát ugyebár... Ez nem vetíti előre törvényszerűen azt, hogy viselkedésmintáikban is követni fogják a nőiesség és a maszkulinitás előre kijelölt ösvényeit.

Új szerepköreikben való botladozásukat empátiával vegyes megbocsátással is lehet szemlélni, ahogy egy csecsemő első lépéseit is elnéző mosollyal nyugtázzuk.

Szociális szempontból teljesen érthető, hogy - differenciálódás hiányában - maszkként égnek ránk a társadalmi rangok, valamint a pozíciók vonatkozásában kulturálisan meghatározott stílus- és viselkedésjegyek. Vagyis megtanuljuk, milyennek kell lennie a főnöknek, és azt utánozzuk, ahelyett, hogy megkeresnénk a személyiségünk azon részeit, amik alkalmassá tehetnek a szerepre.

Ahelyett, hogy rögzített jelentéseket rendelnénk a különböző szerepkörökhöz, miért nem inkább azt választjuk feladatul, hogy legyártsuk és megjelenítsük saját magunkat? Vagyis ahelyett, hogy másokat majmolsz, miért nem azon gondolkodsz, te milyen vagy? Tedd fel magadnak a kérdést:

„Milyen vagyok, mint vezető nő és anya? Vagy mint a konyhában kreatívkodó férfi?" Aztán pedig próbáld ki hogy működik-e a gyakorlatban, ami fejben elképzeltél. Ne félj attól, hogy kevésbé leszel "igazinő", ha ügyesen tárgyalsz a munkahelyeden, vagy kevésbé leszel macsó, ha képes vagy sütni egy tortát. Nem ezen múlik!

Talán safe place-nek tűnhet, ha szociális klisékkel operálunk, hiszen a személyiségünkből következő döntéseknek mindig nagyobb tétje van. Másrészt az első esetben semmilyen jutalom nincs, míg az utóbbiban benne rejlik az önmegvalósítás lehetősége, ami semmihez sem fogható, hosszú távú lelki üzemanyag. Lehet, hogy a siker egyáltalán nem garantált, de nem valószínűbb a kudarc sem, mint abban az esetben, ha a férfias-nőies manírlexikonból rántanánk elő és porolnánk le a sablonokat.

A férfias nők, nőies férfiak kifejezés ebből a szempontból nem létezik – csak bátortalan férfiak és nők léteznek, akik attól félnek, hogy valaki más lesz belőlük, még mielőtt önmagukká válhattak volna.

Nyitókép: Shutterstock