Ne figyelj másra, csak a józan eszed suttogására...

A férje meg nemrég azzal állt elő, hogy szeretne egy pár évre elmenni Ázsiába, hátizsákkal, mert kimerítette az élet meg a hajtás.

- És velünk mi lesz? - kérdezte Anna. Mindez az után volt, hogy a férfi javaslatot tett a nyitott házasságra...

Tapasztalatom szerint az igazán válságos szituációkban valahogy előbukkan a józanabbik énünk - csak igyekszünk azt elhallgattatni. A válságos szituációt nem kívánom meghatározni, inkább csak példákat hozok: lehet egy bántalmazó kapcsolat, elutasított szeretet, megtagadott érzés, munkahelyi mobbing, zaklatási ügy, pénzügyi káosz stb.

A válság arcai

Válságos azért, mert hosszú ideje fenn áll, kezelhetetlenné duzzadt, hazugságot sző minden köré, amiben benne vagy - és valóságos pusztítást végez az érzelmeidben, sivataggá változtatja a valaha volt gazdag kerteket. Érted, ugye?

Vagy az a válasz, hogy együtt húzzuk az igát. És nincs mosoly, csak ingerültség. Mindig. Vagy az a válasz, hogy ne kérdezz már baromságokat, mit agyalsz ilyen hülyeségen, ennyi év után nem mindegy?

Válság van, ha rájössz, hogy amiben benne vagy, annak csak töredékét érted. Van valami titok, elhallgatás, hazugság, tabu a dologban, ami miatt bizonytalan vagy. Nincs kapaszkodód, és megrendül a hited a saját józan eszedben. Meg akarsz valaminek felelni, de nem tudod, pontosan minek - és azt sem, hogy miért van bűntudatod, amiért ez nem megy.

Válság az, ha úgy érzed, hogy beszűkült a mozgástered, sehol sincs ajtó vagy kijárat, nem látsz lehetőséget: belekerültél egy dobozba, amire kívülről rázárták a fedelet.

Mássz ki a romok alól!

Nos, ilyenkor a saját józan eszed igenis elkezd kommunikálni veled, igenis a tudtodra akar hozni valami nagyon fontosat. A saját józan eszed közölné veled - ha hagynád -, hogy állj meg, nézz körül, nagy a baj, de van megoldás.

Teljesen természetes reakció, hogy félelmet kelt benned ez a tiszta gondolat. A zűrzavarban, káoszban, a maradék önbecsülésed romjai között - vagy éppen akkor, amikor egy kicsit jó, és valami fény mutatkozik az alagút végén -, ez a józan gondolat rémisztőnek tűnik. Rémisztőnek, hiszen azt üzeni, hogy megváltoztathatnád a dolgokat, ha csinálnál valami olyasmit, amit eddig nem tettél. Kijöhetnél a romok alól, ha nem jobbra, hanem balra indulnál, de még sohasem indultál arra, így hát rettegsz, mi lehet ott, ahol nem ismersz semmit.

Ilyenkor, amikor elkened, elhessegeted, elűzöd azt a józan gondolatot, akkor sem hagy el teljesen. Dehogy hagy. Ottmarad veled. Ám mivel a tudatodból száműzted, másutt keres magának helyet. Helyet keres magának, mondjuk a gerincedben, és egy nap arra ébredsz, hogy nem tudsz kiegyenesedni. Helyet keres az összeszorított fogaid között, és romlani fognak a fogaid.

A józan ész üzenete

Szétmorzsolod a csontot, miközben az állkapcsodat szorítja az ismeretlen indulat. A józan gondolat, amit mostohán elűztél, befészkeli magát a petefészkedbe, az álmaidba. Éjjelente felébredsz, rosszul alszol, és reggelre fájni kezd a nyakad, a hátad, a vállad is. Sok reggelen ébredsz kimerülten.

De te nem akarod. Nem mered elhinni magadnak, hogy jól érzed azt, hogy ez most nem jó, és ebből ki kell lépni. Elhallgattattad, de elűzni nem tudtad, száműzted a gondolataidból a gondolattalanságba. De ő nem hagy el téged soha.

Éppen ezért legyél hálás, ha fáj! Arra a sugallatra figyelj, amelyik azt mondja neked, hogy amit érzel, az ered valahonnan és üzen valamit. Azt üzeni, hogy még nem ment el a józan eszed, csak ideiglenesen a fájdalomba költözött. Az első fontos kérdés tehát az: miért fáj az, ami fáj? Mióta fáj? És miért hagyod, hogy fájjon...?

Nyitókép: Shutterstock