Szóval, az már annyira nem is vonzó. Sőt, kimondom: teher. Ha leltárt tartok, nem is olyan vészes a mérleg. Család: csonkácska, de azért tartják a frontot. Pasi pipa - a mai napig rácsodálkozom -, az egészség döcög néha, de elvisz, ahova kell. Munka dögivel, életcél tűélesen belőve, talán túl élesen is. A pohár tehát félig tele. Mi kell még?
Egy menhelyi kutty mindenképp, meg majd egy-két totyogó ördögfióka. De azt is túl fogom parázni. És hiába tudom, hogy a test regenerálódása számos dolog függvénye: az életkorod, a hízás mértéke, a magadra dörzsölt kencék árkategóriája, a fogantatáskori sanghaji tőzsdeindex és az istenek beavatkozási kedve - az is dráma lesz, de még mekkora! MILF terveztem lenni, de max FILF (Fapados Istennőből Lestrapált Feleség) leszek, fantörpikus. Ha még csak ezen agyalnék...
Az oviban óra volt a jelem. Stigma. Időkomplexusom van azóta is, amire ugyan lehet kapni lesz@rom tablettát, de az is csak placebo, átverés. Minden csak átverés. Koreográfiát írok egy szerda estére, egy nyomorult kanapémonológhoz is, vágod? És utána, utána hogy lesz majd? És ha nem úgy lesz? Vagy ha mégis? Ha késő?
A szex sem megy. Hát hogy menne, ha cikáznak a kérdőjelek a fejemben jobbra meg balra? Semmi se megy. Valamikor meg persze minden, és keblemre ölelném a világot, ide nekem az egész klímaváltozást, megoldom azt is! Ám most megrekedtem, immár sokadjára, buborékokat nyelek csak, azok tartanak a felszínen. Pedig tegnap még szappanbukorékokkal bohóckodtam a kertben... Summertime sadness. Nem, rázz fel belőle, mert nekem terveim vannak! Mi van, ha megbénulok, és füstbe mennek? De hát én annál keményebb csaj vagyok!
Tudom, ezt dobta a genetikai rulett. Én ilyen zakatolós vagyok. Azért küzdök! Viszont nem véletlenül tartja a mondás, hogy mint malac a jégen... Elhasalok én is, mint annak a rendje, aztán felállok, ha addig élek is. Ez egy ringlispíl, végtelenítve. Az ítélet tehát: boldogságra alkalmatlan. De... Egyszer, valamikor karácsony előtt lehetett, egy férfi - "a" férfi - nagy lelkesen beszállt mellém az autóba, hogy ő vett nekem valamit.
Egy újabb csetreszt, mert én egy ilyen csetreszes csaj vagyok, a zakatolós mellett. Már a boltból kifelé menet vett észre egy szépséghibát a kis állatfigurán, de nem vitte vissza, nem reklamált. Azért - mondta nekem csillogó szemekkel az anyósülésen -, mert ez a rénszarvas pont olyan, mint én vagyok.
Napokig ízlelgettem, amit mondott, és ha először bitang keserűnek is hatott, valójában még ha suta is volt kicsit az előadásmód, ez egy kivételesen édes bók. Mert ő kell, nem pedig az, amelyiket még sosem ejtették agancsra. Ugyanez a férfi hónapokkal később azt kérdezte tőlem félálomban, miután megnéztük az Undipofik című, a tökéletlenség tökéletességéről szóló tanmesét, hogy tudom-e, mit teremtett Isten a 8. napon. A hibákat - volt a válasz -, amikkel együtt kerek a világ. Basszus, mi van, ha igaza van?
T. Szabó Patrícia
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.