Amikor a szerelem idegen nyelven kopogtat...

Minden ott kezdődött, hogy elmentem egy feng-shui szakértőhöz, aki azt tanácsolta, fogjak egy piros papírt, írjam fel rá az áhított férfi tulajdonságait, majd pedig helyezzem a papírt a ruháim közé. Így is tettem. Egy évvel később a ruháimat rakosgattam a bőröndömbe, amikor a kezembe akadt az a bizonyos piros színű papír. Jót mosolyogtam rajta, hiszen éppen a kívánságlistán leírt férfi után költöztem - Rómába. Így kezdődött a mi szerelmi történetünk.

Szeretem, ahogy kimondja a nevemet, szeretem, hogy ennyire érdeklődik a kultúránk iránt, mindenre nagyon kíváncsi A kapcsolatunk egyáltalán nem unalmas. Sőt, ezer lángon ég!

Minden kezdet nehéz, de úgy érzem, hogy a kihívások tették izgalmassá a kapcsolatunkat. Éjszakába nyúló beszélgetéseink azonban hamar ledöntötték azokat a bizonyos falakat. Szinte eggyé váltunk. Úgy érzem két év után mintha csak egy nyelvet beszélnénk, annyira megtaláltuk a közös hangot. Mind a mai napig vannak újdonságok, amiket még mindig nem tudunk egymásról.

Dél-Amerikáról korábban nem sokat tudtam, de Alberto által több lettem. Úgy érzem, hogy a történetein keresztül szinte magamba szippantottam az ottani kultúrát. Mindig nyitottak és kíváncsiak voltunk egymás szokásaira.

Alberto az a tipikus, heves vérmérsékletű férfi, én pedig a lassú víz partot mos típusú nő. Először kicsit megrémisztett a heves természete, és talán őt is idegesítette a kicsit komótosabb életritmusom, de most már úgy érzem felvettük a közös tempót, és egymáshoz igazítottuk az életünket. Mit ne mondjak, mióta őt megismertem, sose volt ennyire izgalmas az életem. Nagyon mozgalmassá váltak a hétköznapok, szinte gondolkodni sincs időm. Néha kicsit hiányzik a ráérős, nyugodt életem, de akkor valószínűleg Alberto nem lenne itt velem, azt meg semmiképp sem szeretném.

A kultúrális különbségek a javunkat szolgálják, hiszen vegyítettük egymás szokásait, amik így egészen jól kiegészítik egymást. Ráadásul egy harmadik kultúrát is beengedtünk az életünkbe, ugyanis a közös fészkünk Rómában van, hol máshol, mint a szerelem városában. Alberto nagyon jól beszél olaszul is, és mivel én megszállottan rajongok az olasz kultúráért, nem volt kérdés, hová költözünk. Az olasz főváros rögtön elnyerte a tetszésünket, hiszen nemcsak gazdag történelmi múlttal rendelkezik, de az emberek is nagyon kedvesek és barátságosak.

A klasszikus párkapcsolati kihívások mellé kapunk meg bónuszfeladatot is. Szeretjük és elfogadjuk egymást és alkalmazkodtunk egymás szokásaihoz, nyűgjeihez, küzdelmeihez. Másként ezt nem is működne. Bár nálunk is vannak olyan helyzetek, amik vicces szituációkat szülnek az eltérő szokásainkból fakadóan, de alapvetően mindenre nyitottak vagyunk, és nem szóljuk le a másikat csak azért, mert valamit nem úgy csinál, mint ahogyan mi.

Annyit most már biztosan tudok, hogy ez a párkapcsolat leginkább tükör: önmagam, a saját személyiségem, nőiségem felé, és a sokszor természetes evidenciának tartott szokásaim és gondolkodásmódom felé is.

Szandi történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock