Miért nem sikerül? Utálom a testem, mégsem tudok lefogyni

Ezt a kattanást várom, mióta megszültem és elvesztettem a kontrollt a testem felett. Nem szeretem a testem, távolról sem vagyok megelégedve a tükörképem látványával, vágyom a régi, szexi és trendi ruháim viselésére, de valamiért mégsem megy az önmegtartóztatás. Kétségbe vagyok esve, nincs erőm, képtelen vagyok néhány hétnél tovább odafigyelni az étkezésemre. Vajon miért lehet ez? Vajon miért vagyok képtelen változtatni a megjelenésemen, ami a legnagyobb gát a mindennapjaimban?

Alattomos dolog ez a plusz kilókkal való küzdelem. Eleinte bosszantó, majd szépen lassan átveszi az uralmat az egész életünk felett. Bennünk él és folyamatosan előkerül még olyankor is, amikor a külső egyáltalán nem számít. Hogyan várhatjuk el másoktól, hogy szeressenek minket, ha magunkat sem vagyunk képesek szeretni? - közhelyes, de ebben az esetben igen helytálló mondás ez.
Mi lehet a megoldás? Saját magunkat megerőszakolva belekezdeni egy diétába és várni a megoldást? Életmódot kell váltani és bízni abban, hogy szépen lassan olvadnak majd azok a bizonyos utált plusz kilók?

Hasonló gondolatokkal küzdesz te is kedves olvasó? Tudd, hogy nem vagy egyedül. Ebben a percben máris ketten vagyunk, akik szélmalomharcot vívnak saját magukkal.
A megoldást nem tudom magunknak tálcán kínálni, de egy virtuális kezet nyújtok feléd, amivel egymásba kapaszkodhatunk és mielőtt elsüllyednénk az önsajnálatban, vehetünk egy nagy levegőt és örülhetünk egymásnak. Nem egymás nyomorának, hanem annak, hogy együtt talán képesek lehetünk változtatni.
Ha nem megy egyedül, társaságban, összeadódó motivációval talán nekünk is összejön és talán hamarosan mosolyogva leszünk képesek elfogadni a tükörben ránk néző önmagunk látványát.

Nyitókép: Shutterstock