Álom nászútnak indult, de pokol lett belőle…

A csodás menyegzőt elképesztő nászút követte, nem is akárhova: a mesés indonéz szigetvilág gyöngyszemére, Balira utaztunk megünnepelni a holtomiglan-holtodiglant. Mint mindenben, abban is egyetértettünk, hogy az istenek szigetét be kell járnunk, de azon kívül annyi időt töltünk majd a hálószobában, amennyit nem szégyellünk; és nekem elhihetitek, hogy egyikünk sem az a szégyenlős fajta. 

Sok mindent láttunk, voltunk a Batur-vulkánnál, láttunk rizsteraszokat, egyebek között még egy elefántszafarin is részt vettünk, de olyan fáradtan sosem érkezhettünk vissza a tengerparti szállodánkba, hogy ne essünk egymásnak és szeretkezzük át az éjszakát. 
 

A tíznapos nászutunk nyolcadik napján jártunk, épp egy hindu templomot indultunk megnézni, amikor hirtelen rám tört a pisilési inger, annak ellenére, hogy körülbelül negyedórával azelőtt voltam elintézni az indulás előtti „biztonsági kis dolgomat”. A kirándulás során is gyakran kellett mosdót keresnem, de betudtam annak, hogy csak gyümölcsöket reggeliztem és sokat is ittam a nagy melegben. Kicsit azért gyanakodtam, hogy ez talán mégsem teljesen normális, de a fogadalom az fogadalom: megnézni, amit lehet és szeretkezni, ameddig bírjuk. Így visszatérve a templomból és némi tengerparti sütkérezés és fürdés után ismét az ágyban kötöttünk ki. És körülbelül eddig is bírtam. 

 A kilencedik napon már semmihez nem volt különösebben kedvem, még virágpiacoztunk egy kicsit, de leginkább csak a tengert és a partját élveztük, amennyire tudtuk.  Addigra ugyanis már nemcsak gyakran kellett pisilnem, de fájt, csípett is, amikor mennem kellett, arról nem is beszélve, hogy volt, amikor az ingert alig követte néhány csepp vizelet, de még ha rendesen tudtam is pisilni, azt éreztem, hogy van ott még, ahonnan ez a minimális mennyiség érkezett…

A hazaindulásunk napján két dologban voltam biztos: az egyik, hogy nem lesz könnyű „túlélnem” a közel egynapos, átszállásos repülőutat, s noha mindig én ülök a repülőgépeken az ablaknál, ezúttal átadom a lehetőséget újdonsült és igencsak riadt férjemnek. A másik, hogy amint tudom, hívom anyámat, aki mindig mindenre tudja a választ és a megoldást. 
 

Hadd ne részletezzem, mit éltem át, mire Budapestre érkeztünk, s hogy mi várt még azután, ameddig haza nem jutottunk. Ahogy leszálltunk a gépről, az első mosdót megcélozva, már hívtam is anyut, hogy elmondjam a tüneteimet: gyakori vizelési inger, csípő, égő érzés és mintha a hasam is fájna. Felfáztál, mondta jóanyám, én meg azt, hogy Balin nem lehet felfázni. „És nászutas betegséget kapni?” – kérdezte sejtelmesen, és tudtam, hogy amit most elmesélnék, azt bármennyire szeretem őt, nem vele akarom megosztani.
 

Gyorsan rákerestem a neten, mi ez a nászutas betegség, más néven honeymoon cystitis. Nos, kiderült, hogy pont az, aminek elképzeltem, bár a kialakulásának okai közül néhány azért meglepett, vagy inkább mondjuk úgy, elkeserített. 
Megtudtam, hogy  a cystitisért legtöbb esetben felelős bélbaktérium, az E.coli a végbél környékéről könnyen a közelében található húgycsőnyílásba sodródhat.
 

Na de mit keresett volna ott bármilyen bélbaktérium? Az kizárt, gondoltam, én odafigyelek a higiéniára. Tovább olvasva világossá vált, hogy a végbél-, hüvely- és húgycsőnyílás közelsége miatt ezek a baktériumok az intenzív szexuális együttlét közben bejuthatnak a húgycsőnyílásba, onnan pedig egyenesen felfelé, a hólyagba.
 

Mindezt megelőzhettem volna, ha szeretkezések után rögtön elszaladok pisilni és megmosakszom, de nem is sejtettem, hogy a vágyaink ekkora bajt okozhatnak, ezért úgy, ahogy voltunk, összebújva aludtunk el, minden alkalommal. A kezelésre anyám javasolt megoldást, s abban a reményben, hogy még a hólyaghurut kezdetén tartok, így megúszhatom az antibiotikum kezelést, míg én a taxiból kiszállva egyenesen a lakásunk mellékhelyiségébe rohantam, a szerelmem a patikába szaladt el, hogy beszerezze a gyógyuláshoz szükséges dolgokat.
Szerencsém volt, hamar meggyógyultam, de abban biztos vagyok, hogy legközelebb ilyen velem nem fog előfordulni. És nem azért, mert a jövőben sem újabb házasságot, sem újabb nászutat nem tervezek…