A varázslatos első találkozás: megláttam, és különös erővel vonzott magához

Általában nem vagyok az a típus, aki hisz a sorsban, a végzetben vagy éppen a véletlenben. De az a pillanat, amikor először találkoztam vele, az valami olyan megmagyarázhatatlanul varázslatos volt, hogy képtelen voltam megváltoztatni a véleményemet. Az élet apró szálai úgy fonódtak össze, hogy aznap este egy teljesen véletlen találkozás végül megváltoztatta az egész életemet. 

Egy hideg téli estén úgy döntöttem, hogy nem fogok otthon unatkozni. Úgyis sokszor ajánlgattak nekem egy érdekesnek tűnő helyet, ahol állítólag remek zene szól az emberek pedig kiválóan mulatnak, arra gondoltam, itt az ideje hát, hogy kipróbáljam. Életemben először tehát elkészültem, felvettem a kabátomat és elmentem egyedül szórakozni. Semmi különlegeset nem vártam, csak egy kis kikapcsolódást és talán egy pohár finom bort. Amikor beléptem az étterembe, azonnal megcsapott az egész hely bensőséges, izgalmas hangulata. Láttam az asztalok körül ülő vidám társaságokat , hallottam, a háttérben kellemesen búgó zenét, és érezhető volt, hogy az egész hely tele van energiával. 

Ezért olyan dologra szántam el magam, amit normális körülmények között sosem tennék, de úgy döntöttem, ha már ez az este a megszokásoktól való elszakadásról szól, akkor nem futamodok meg. Elkezdtem közeledni felé, ő pedig azonnal rámemelte a tekintetét, mintha megérezte volna. Széles mosoly terült el az arcán, ahogy rám nézett, úgy éreztem, mintha a szívem mélyébe látna. Önkéntelenül visszamosolyogtam rá, és gondolkodás nélkül, határozottan elindultam az asztala felé, közben várakozással teli izgalom futott át rajtam, hiszen olyan volt az egész, mintha miatta jöttem volna be az étterembe, ő pedig eddig rám várt volna. Ahogy leültem vele szemben, és elkezdtünk beszélgetni, természetesnek és könnyednek tűnt az egész, mintha évek óta ismertük volna egymást. Egyik téma jött a másik után, megosztottuk egymással a történeteinket, nevettünk és persze komoly dolgokról is beszélgettünk. 

Az este végén, ahogy elbúcsúztunk egymástól, egy aprócska remény lobbant fel bennem, hogy talán ez a véletlen találkozás több is lehet, mint pusztán egy szórakoztató este. Ahogy hazaértem, azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan mi lesz ennek a folytatása, és miközben feküdtem az ágyamban, egy boldog mosoly kúszott az arcomra. Azóta eltelt néhány hónap, és az első találkozásunk óta már sok mindenen keresztülmentünk együtt. Megosztottuk egymással az örömöket és a nehézségeket, és minden ilyen pillanatban egyre inkább meggyőződtem arról, hogy ez a találkozás nem a véletlen műve volt. Ő az, akire mindig is vártam, neki sikerült megtalálnia az utat a szívemhez. 

Az első találkozásunk varázsát sosem fogom elfelejteni, úgy tűnik, a sorsnak néha megvan a maga terve az emberekkel. Az viszont, hogy ezután mi történik, csak rajtunk múlik, de tudom, hogy az őszinte szeretet és az egymás iránti mély tisztelet mindig vezetni fog minket az életünk útján. 

Nyitókép: Shutterstock