Vágyakozom egy férfi után, aki...

A hallgatózás, ahogy a kukkolás is, emberi dolog, legalábbis az exem folyton ezt mondogatta. Van benne némi igazság, az ember vágya, hogy belelásson mások életébe, az indiszkréció a vérünkben van. Csak a miénkbe ne lásson be senki! Másrészt, ma már a szinte szándékosan vagy óvatlanul ordibálva beszélgető vagy telefonáló ember mindennapos, ha akarod, ha nem, boldog-boldogtalannak megismered a magánéleti problémáit, véleményét a közéletről, tudod milyen betegségek gyötrik és még sorolhatnám. Ám időnként vannak elgondolkodtató történetek is.
 

Ilyen volt számomra annak a 30 év körüli lánynak a panasza is, aki hosszan sorolta a telefonban, hogy mi az, ami nem tetszik neki a párjában, és mi az, amit hiányol belőle. Arról nem beszélt, mit szeret a srácban, pedig biztosan akad pár olyan tulajdonsága is a fiúnak, különben nem lennének együtt. Gondolom...

Egy 40 éves férfi barátommal beszélgettem arról, miért nem állapodik már meg. Azt mondta, olyan nőt keres, aki már érettebb gondolkodású, van saját egzisztencija, nem akarja eltartatni magát, de nem sértődik meg, ha kifizetik a vacsoráját. Mivel ő nem szeretne apa lenni, olyan nőre van szüksége, aki már túl van a gyerekvállaláson, vagy nem akar gyereket, ugyanakkor friss, feszes teste van, mert ő úgy van ezzel, hogy nem szeretne anyatestet, itt-ott megereszkedett bőrrel. Nincs neki baja az anyákkal, tiszteli őket, de a friss húst szereti és ebben nem akar kompromisszmot kötni. És az is fontos, hogy legyen igazi nő, ne akarjon irányítani, legyen számára ő a legfontosabb. 

Mit lehet erre mondani? Tőlem annyi tellett, hogy „Zsolti, hajrá!”

A lány a vonaton hasonlóan gondolkodott, de neki már megvolt a párja, aki annyira cuki, annyira okos, érzelmes, mindig a kedvét keresi, támogatja, egyenjogúság párti, semmiben nem szenved mellette hátrányt, ha kell mos, ha kell mosogat, még vásárolni is el tudja küldeni, szemben a barátnői pasijaival, akik hiba a bevásárlólista, tuti, hogy nem azt viszik haza, amit kértek, ha egyáltalán képesek egyedül boltba menni. Csak egy baj van vele...

Mondanom sem kell, az egy baj inkább sok apróság felsorolása volt, csupa olyasmi, amit nap mint nap hallok más nőktől is.

Hiányoznak belőle azok a tulajdonságok, melyek szerinte férfivá tesznek egy férfit. Az őserő.

Azaz, minden meglévő, szeretett és tisztelt tulajdonsága mellett legyen határozott, erős, ha kell lépjen oda, tartsa el egyedül a családját, biztosítsa az anyagi javakat, legyen vezető típus, irányítsa asszonyát, ha annak ahhoz van kedve, hogy gyenge nőt játsszon mellette, építsen, barkácsoljon, fúrjon-faragjon, elvégre az igazi férfi fúróval és franciakulccsal a kezében született. Nem sorolom tovább.

A lényeg: legyen FÉRFI, csupa nagy betűvel, jelentsen ez bármit is.

Mert bezzeg nagyapáink még tudták, milyen az igazi férfi, ők tudták, hogyan kell bánni a nőkkel! Ez utóbbiban nem vagyok biztos, legalábbis az, amit én láttam a nagyapámból (a tökéletes úriember) és az, amit nagymamám mesélt róla a rengeteg szép történet mellett, nem mindig volt köszönőviszonyban egymással...

A férfi legyen férfi, de ha kell, legyen barátnő is. Legyen szerelem, szerető, társ, odaadó apja a gyerekeknek, de a felségének is, s ha úgy adódik, tudjon anya is lenni. Úgy váltogassa a személyiségét, ahogy a nő igényli. Legyen minden és semmi is egyszerre, igény szerint.

Nem leszek álszent. Szeretem a párom, néha nekem is eszembe jut, hogy bárcsak egy kicsit ilyenebb vagy olyanabb lenne. Olykor-olykor ki is mondom. Aztán elszégyellem magam, mert ő soha nem bánt engem, nem akarja, hogy más legyek. Férfiként tűri az elégedetlenkedéseimet is.

Nyitókép: Shutterstock