Kedves én! Tudom, hogy 16 évesen még nagyon gyerek voltál. Követtél el csínytevéseket, veszekedtél a barátaiddal, de önbizalmad? Na az aztán semmi nem volt. Folyton azt nézted, mik a legnagyobb trendek, egyszerűen meg akartál felelni a világnak. Ezért aztán olyan álarcokat aggattál magadra, amiket csak sok-sok évbe telt levetkőznöd. Vajon miért számít ennyire mások véleménye?
A kedvenc történetem saját személyiségi fejlődésemmel kapcsolatban az volt, amikor megbocsátottam egy srácnak olyan dolgokat, amiket mai fejjel biztosan nem néznék már el egy kapcsolatban. Jobban mondva a megbocsátás csodás érzés, azonban
nem biztos, hogy olyan férfi mellett kell maradni, aki elárul, nem vállal fel, vagy éppen megcsal.
Én ezt akkoriban persze még nem értem fel ésszel, ugyanis más sem számított, csak az, hogy legyen végre nekem is valakim. Utólag azonban belátom, hogy inkább szeressenek azért, aki én vagyok, mintsem belebonyolódjak egy olyan kapcsolatba, ahol nem tisztelnek igazán. A megcsalást ugyanis nem tartom túl fairnek. Ám a sztoriból nem tanultam eleget, ezért úja és újra átéltem ugyanezt.
A lelki egészségem már nagyon megbicsaklott a 3. alkalom után, éppen ezért elhatároztam, hogy felvértezem magam - márpedig engem senki nem fog ezentúl megcsalni!- Elkezdtem meditációs gyakorlatokat végezni, jóga órákon vettem részt, olykor még az edzőterembe is lejártam, csakhogy kiengedjem a fáradt gőzt. Az i-re a pontot a naplózás tette fel, ugyanis a leírt érzéseim egyszerűen kitörtek belőlem, és képes voltam elengedni a múltam sebeinek aprócska darabkáit, amik nem engedték meg, hogy kitörjek a "szürke kisegér" szerepből.
Miután évek alatt kifejlesztettem magamnak egy rutint, amiben elkezdtem otthon érezni magam, elöntött a mély szeretet önmagam iránt. És nem azért, mert féltettem a szívemet a bántásoktól, hanem azért, mert éreztem magamban az erőt, és a lelki békét, ami mindig velem lesz, történjék bármi az életben! Ehhez persze nem volt elég még 12 hónap sem. Bőven túl voltam a 3 év folytonos gyakorláson, mire eljutottam idáig.
Kedves én és minden tinikori csajszi! Nem kell, hogy megfelelj! Senki nem várja el tőled, hogy megváltsd a világot!
Lesznek életbéli csapásaid, tapasztalataid, de ezekből tanulsz, és nagyon fontos, hogy soha ne hibáztasd magad semmiért!
Biztosan te is fogsz elkövetni hibákat, de azok a problémák orvosolhatók, megbocsáthatók, és tudod miért? Mert emberek vagyunk. Ha bárki rosszat mond rólad, követ el ellened merényleteket, tudd, hogy ő a saját életével nincs megelégedve, ezért rád vetíti ki. Veled semmi baj nincsen!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.