Az ismeretségük Ábellel egészen gyerekkorukig nyúlt vissza, de a fiúnak egyszerűen nem volt elég menő csaj az akkor még kiskamasz lány. Végigasszisztálták egymás életét - lépten-nyomon összefutottak, de hosszú ideig még csak a gondolata sem merült fel annak, hogy talán egymást keresik oly kétségbeesetten. Aztán egy sokadik véletlen találka után beszélgetni kezdtek. Nem volt benne hátsó szándék, csupán a régi szép emlékeket akarták feleleveníteni. És mint egy romantikus filmben, a sztoriból hatalmas szerelem kerekedett.
Éveken át nagyobb zűröktől mentesen és gördülékenyen alakult köztük minden - ahogy a nagykönyvben meg van írva. De ritka eset, mikor az első nagy szerelem tényleg a sírig tart. Talán a fiú még nem élt eleget, talán beszippantotta a divatos világ.
Eleinte csak apróbb hazugságokba bonyolódott, majd egymást követték a viták. Talán félt elköteleződni, talán ekkor jött rá, hogy mennyi mindenből kimaradt ezidáig. Mindent azonnali hatállyal akart bepótolni. És persze mások oldalán, más nőkkel. Valamiért azt gondolta, ő ezt megteheti. Hogy az normális, hogy ez így megy. Kipróbál ezt-azt, szánja-bánja a bűneit, és minden megy tovább. Hogy hazaviszi ezt, hazaviszi azt, aztán úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Mi több, simán le is tagadott mindent.
Azt hitte, neki ez jár. És mivel a lány úgyis szereti, mindig visszavárja majd, és a régi sérelmek semmissé válnak - holott ez a valóságban másképp működik. Olyan volt ez, mint az ezer szilánkra tört és összeragasztott tányér esete, mert Ábel még szerette volna a párját talonban tartani. Továbbra is jöttek az üzenetek, a bocsánatkérések, hogy kezdjék újra. Mindeközben Letti minden csajozós lépésről tudott, és kicsit minden nap bele akart halni a fájdalomba.
Hosszú hónapok szenvedései után a lány egyszer úgy ébredt fel, hogy elég. Elég a macska-egér játékból, elég a hangzatos "bocsáss meg, szeretlek" szavakból. Elég a fájdalomból, elég a megalázásból, és egyáltalán, az egészből elég volt. Bármennyire is akarta teljes szívéből hinni, hogy most majd minden más lesz, már tudta, hová vezet a kettejük útja.
Igyekezett túllépni, próbált ismerkedni - de nehezen ment. Kényszeres volt az egész, nem is akarta igazán. Igazi vesztesnek érezte magát. Csak át akarta valahogy vészelni a történteket, mintha az egész csak egy rémálom lett volna. Végül ráébredt, hogy ő többet ér. Nem csak ennyit, hogy valakinek tűrjön olyasmit, amit már csak emberségből sem teszünk egymással. Aki pedig szerelemből ilyeneket tesz, az simán nem szerelmes. Az a biztosra játszik. Mert hát ki ne szeretne biztos pontot az életében?
A fájdalmak enyhülni kezdtek, és a lány nem akarta a tüskéket magával hordozni. Szép lassan megszabadította magát a régi pokolból. Ábel azóta is amellett a lány mellett van, akit még Letti mellett nézett ki magának. Azonban azóta is csak a volt barátnője jár a fejében. Azóta is az ő dolgait csekkolja a neten, azóta is az ő fotóit a lájkolja. Talán még mindig azt hiszi, hogy a lány meggondolja magát. Pedig a pofátlanságot nem lehet a fiatalság kontójára írni. És apropó, érdemes elgondolkodni, hogy ilyen végkifejlet mellett vajon ki is az igazi vesztes.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.