Helikopter szülő: Olyan gyereket nevelsz, aki életképtelen lesz nélküled!

De mit jelent pontosan ez a fogalom és a hozzá társuló működések, következmények? Biztosan mindenki ismeri ezt az erős, de mégis sok esetben igaz közmondást:

„A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve."

Alapvetően abból a tézisből indulhatunk ki, hogy minden szülő – kevés kivételtől eltekintve – a legjobbat akarja a gyermekének és egy egészséges határig a szülő segítsége hasznos, hiszen a gyermek egészséges fejlődéséhez szükség van világosan kijelölt, egészséges szabályokra és korlátokra, de az állandó és túlzó jelenlét, kontrollálás több kárt okoz, mint hasznot.

Az ilyen típusú szülő állandóan ellenőrzi a csemetéjét, folyamatos jelenlétével és közbeavatkozásával – megoldja a problémákat, elintézi a teendőket, folyton a nyomában jár – nemcsak megfojtja és egészségtelen kötődést alakít ki a gyermekével, hanem annak egész későbbi életére negatív béleget nyom.

Hogyan ismerhetjük fel?

Ő az, aki pontosan meghatározza, szeme fénye milyen szakkörökre, iskolába, edzésre járjon. Tyúkanyóként a nyomában járva eltiltja a fára mászástól, a sárban tapicskolástól, játéktól, minden olyan tevékenységtől, ami a gyermek javát és fejlődését szolgálja, de saját megítélése szerint csak ártalmas és veszélyes.

Ha problémája, konfliktusa van az utódnak, akár a baráti kapcsolataiban, akár az iskolában, ő azonnal rohan, megoldja, elintézi. Mindig, minden körülmények között túlfélti, túlóvja, felmenti a kötelezettségei és feladatai alól. Az ilyen gyermeknek nem kell segítenie otthon a közös feladatok során, még a házi feladatát is megírja, valósággal rátelepszik, megfojtja, hiszen mindenhova elkíséri, árgus szemekkel figyeli minden rezdülését. Ez az attitűd sajnos több szempontból kifejezetten káros.

Egyrészt a szülő azt közvetíti a gyermeke számára, hogy nélküle képtelen bármit megoldani, nem boldogul majd az életben, nem képes megállni a saját lábán és megtanulja, hogy a világ egy ellenséges hely, ahol nincs eszköze a megküzdésre. Ennek eredményeként a gyermek egy idő után nem lesz képes önállóan cselekedni és el is hiszi, hogy erre nincs szüksége.

A másik negatív hozadéka ennek a típusú nevelésnek, hogy traumatikus és egészségtelen kötődési kapcsolati mintát hoz létre, ami egyrészt megmérgezi a szülő-gyermek kapcsolatot, a felnőttkor során pedig lehetetlenné teszi az egészséges kapcsolati működést.

Az ilyen típusú nevelés következménye egyéb dolgokban is megmutatkozik: az így nevelkedő emberek nem képesek elfogadni negatív válaszokat, hajlamosak a dührohamokra, nem tudnak veszíteni.
Folyamatosan alacsony önértékeléssel, önbecsüléssel küzdenek, kisebbségi érzésük alakul ki, elkezdenek hinni abban, hogy soha, semmiben nem lehetnek elég jók. Képtelenek lesznek arra, hogy megbirkózzanak a veszteségeikkel, a változásokkal és a kudarcokkal, mentálisan labilissá és sebezhetővé válnak.

Ráadásul, az, aki ilyen környezetben nő fel, sok esetben a kiugrási lehetőséget – más módszer hiányában – a deviáns viselkedésben látja majd, s megfigyelhető a körükben a mérgező kapcsolatok kialakulása, valamint megnő az alkohol- és a drogfogyasztás kockázata is.

Összességében elmondhatjuk, hogy bár a szülői féltés, a gyermekkel való foglalkozás, törődés és a neki nyújtott segítség teljesen természetes és normális működés, meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt, ahol értelmes határok között mozoghat minden családtag, és a felügyelet, a kontroll nem alakul át fojtó, mérgező közeggé.

Nem egyszerű ma szülőként elengedni gyermekünk kezét: folyton változó, sokszor számunkra is ismeretlen történésekkel, újfajta veszélyekkel kell számolnunk, mégis megállapíthatjuk, ha egy szülő helikopterré változik vagy alapszinten ilyen típusú a működése, a feladata elsősorban a saját mérgező viselkedésének, szorongásának felismerése, kezelése kell, hogy legyen.

Nyitókép: Shutterstock