Olyan ideges lettem, hogy elkezdtem remegni, felpattantam a székről, és faképnél hagytam az egész társaságot. (Aztán végigbőgtem az éjszakát.) Ciki vagy sem, de gyerekkorom óta nehezen viselem a kritikát. Nem szeretem, ha piszkálnak, és feszült leszek attól, ha beszólnak.
Szörnyen rosszul tud esni, amikor valaki igazságtalanul bánik velem, ilyenkor képes vagyok hetekig rágódni a történteken. Aztán annyira rápörgök az egészre, hogy lemerítem az összes energiámat, és legszívesebben elbújnék valahová, ahol nem láthatnak. Szégyellem bevallani, de néha azon is fennakadok, ha valaki csúnyán néz rám, vagy nem a megfelelő hangnemben szól hozzám.
Pedig lehet, hogy az illetőnek csak rossz napja volt. Én mégis személyes támadásnak veszem, és azonnal megsértődöm. Hiába mondogatják, hogy akkor könnyebb az élet, ha nem szívsz mindent mellre, de én nem tudok csak úgy túllépni azon, ha valami rosszul esik.
A múlt héten más környezetben és más szereplőkkel megismétlődött a fenti eset, ami bevallom, eléggé megijesztett. Rájöttem, hogy sürgősen változtatnom kell a gondolkodásomon és a világhoz való hozzáállásomon. Mert ha nem, kikészítem magamat - meg persze a környezetemet is. Ezért beleástam magam a témába, hogy rájöjjek, hogyan tudom elengedni a fülem mellett a lényegtelen dolgokat.
Íme, néhány tanács, ami neked is segíthet, hogy ne agyalj túl sokat:
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.