Miért ámítod magad pozitív mantrákkal, miközben szenvedsz?

Bármi, ami jön, okkal jön, és én sem fogok megvakulni attól, hogy a dolgok napos oldalát nézem. Mire délután hazaérek, túl vagyok tizenhat aforizmán és negyvenhat inspiráción. Estére mantra túladagolásban szenvedek. A hashtag birodalom mindenkit beszippant.

Instant matrák és bölcsességek

Ha szerencsés vagy, mire beérsz az irodába, csak két megállótábla ad életvezetési tanácsot, de ha napközben a közösségi médiában szörfölsz, menthetetlenül mantranyuszi leszel. Ebédnél jöhet a #higgymagadban papírpohár, délután egy kis baráti pozitív vibe telefonon, este pedig irány a bár, ahol a falon szolidan villog a felirat: a boldogság ragadós, add tovább!

A mindig készen álló mantrák korát éljük, melyek bögrén, vászonzsákon, bugyikon hirdetik, hogy légy szabad és testpozitív. Hát ki ne örülne egy reménymorzsának, amikor fájdalom szaggatja a lelkét? Ki ne akarna belekapaszkodni egy falatnyi bölcsességbe, amikor nem tudja, mi legyen a következő lépés? Én is bevallom: néha jóleső érzés egy velős gondolat mormolása, de szorongást vagy depressziót még nem gyógyítottak meg az Insta napi kis pozitívjával.

Épp ezért nem mindegy, hogy mivel etetjük az elménket. A hashtag bon mot-k könnyedén beégnek az agyunkba, ám közel sem biztos, hogy segítő gondolkodási módokat teremtenek. Érdemes újra elolvasni a kedvenc mondásaidat - akár Coelho, akár Platón -, amelyek a személyiséged ellen dolgozhatnak. A gondolkodás nélkül ismételt tételek csak fenntartják a szorongást, és minden alkalommal megerősítik a rossz mintákat.

Merj szomorú és frusztrált lenni!

Évezredek óta izgat minket, miért vagyunk itt, honnan jöttünk, hová megyünk, de a hashtagmámor nem ösztönzi a gondolkodást. Leegyszerűsíti az életet, ami mögött megbújhat a félelmünk. A jeges rémületünk attól, hogy nem tudjuk, megfelelünk-e a társadalmi szerepnek. Hogy kiüresednek a kapcsolataink, hogy kiégünk a munkától, hogy nincsenek stabil hitrendszerek, és még a világot sem tudjuk megmenteni. Csak mi maradunk és a bankkártyánk, amivel vehetünk egy pozitív feliratot. Hiszen tudod, állandó fejlődésben kell lenni.

De vajon eltűnik-e attól a negatív oldal, ha nem nézed? Nemigen. Ha elfojtod a frusztrációidat, saját magadnak hazudsz. Ha pedig elveszíted a kapcsolatot önmagaddal, hogyan várhatod másoktól, hogy hozzád kapcsolódjanak? Szomorúnak lenni nem időpocsékolás, ha pedig kimondod a legfájóbb érzéseket magadnak, az igazi bátorság.

Úgy érdemes magunkkal törődni, hogy megpróbálunk egyensúlyban maradni. Kilépünk a kellene és a muszáj bénító szorításából, a fekete-fehér gondolkodásból és az összehasonlítás csapdájából, amely kétségbeesetté tesz bennünket. Így elérhető egy közel harmonikus állapot. És ugye tudod, hogy a #belsőbékeazújsiker?

Nyitókép: Shutterstock