Nem minden arany, ami fénylik - Megéri-e a mesés gazdagság?

Boldizsár egész este követte szemével a bájos hoszteszt, s habár Míra érezte a férfi pillantásait, szándékosan nem viszonozta azokat. Pontosan tudta ki ő, mindenki tudta. Boldizsár édesapjáé volt a galéria, ahol az aukciót tartották. A város egyik legvagyonosabb családjának sarja, szemet vetett a vidéki, egyetemista lányra. "Mennyire sablonos" - gondolta Míra, akit zsigerből taszított a burzsoá miliő.

Miután végzett, felvette csekélyke fizetését és már szaladt is haza tanulni, másnapi művészettörténet vizsgájára. Reggel, kivételesen nem biciklivel, hanem gyalog ment az egyetemig. Az épület előtti parkban, a bejárat mellett, ott ült egy padon Boldizsár, két kávéval. Amint meglátta Mírát, felpattant, odalépett hozzá és sok sikert kívánt a vizsgához. A lány, hirtelen nem tudta, felpofozza vagy megköszönje neki a kedvességét, az utóbbi mellett döntött, majd elsietett, mert késésben volt.

Nem értette, mi történik, de próbált inkább a tételekre összpontosítani. Sokat váratták, de kiváló minősítést kapott, ahogy mindig. Boldizsár ugyanazon a padon várakozott. Míra leült mellé, nagyot sóhajtott és csak annyit mondott:

"Köszi, de nem szeretem, ha nyomoznak utánam. Feketén iszom, cukor nélkül, és szívből gyűlölöm az eldobható poharakat."

Boldizsár elmosolyodott, pont ilyennek képzelte. Rögtön válaszolt is:

„Igenis, értettem, nem nyomozok többet, de csak akkor, ha te mesélsz magadról. Este vacsora?"

Így kezdődött. Míra sokáig ellenkezett, de végül meggyőzte a helyes fiú figyelmessége, kedvessége és szerelem lett belőle. Borzasztóan feszengett a felső tízezer díszletei között, idegennek érezte magát a dúsgazdagok világában, de Boldizsár miatt, próbált helytállni. Tudta, hogy a fiú nem tehet a származásáról és bármit megtenne érte, ezért igyekezett beilleszkedni. Boldizsár mellett neki is kivételes élményekben lehetett része, olyanokban, melyeket máshogy sohasem élhetett volna át. A legjobban az utazásokat kedvelte és azt, hogy mindent megtehettek, a pénz nem volt akadály.

Nem érezte nagy árnak, ezekért cserébe, hogy néha-néha „puccba kell vágnia magát" egy bál vagy egyéb rendezvény kedvéért. Jól mutatott a drága ruhákban, a tökéletes hajakban, sminkekben, bár az irigy pillantásokkal nem tudott mit kezdeni.

A mámoros, lila köd az első évfordulójuk után kezdett feloszlani, amikor Boldizsár átvette apjától legnagyobb cégük vezetését. Folyton feszült volt, későn ért haza és egyre mogorvábbá vált. Az első nagy projekt lezárásaként gálavacsorát rendeztek. Úgy volt, hogy együtt érkeznek, de egy elhúzódó tárgyalás miatt, Boldizsár késve futott be.

Míra tudta, mennyire fontos ez az este a kedvesének, ezért igyekezett különlegesen jól festeni. Egy régi csoporttársától rendelt ruhát az alkalomra.

"Szedd rendbe magad, aztán inkább ülj le az asztalunkhoz, úgy kevésbé feltűnő ez a borzadály."

Míra elment a mosdóba, megigazította sminkjét, de már nem ment vissza. Taxit hívott, Boldizsárnál még utoljára beült abba a varázslatos kádba, amit úgy imádott. Elkortyolt egy pohár Barrique Cabernet Sauvignon-t, nézte a kivilágított várost a hatalmas üvegfalon át, számot vetett magában és arra jutott, nem éri meg. Nem éri meg feladni a büszkeségét, a szabadságát, igazi önmagát. Miután az utolsó csepp bort is kiitta, kilépett a puha szőnyegre, felöltözött, összepakolt és hazament. Igazán haza.

Nyitókép: Shutterstock