Nem valódi szakítás, de nem is jelentéktelen semmiség – A mikro-szakításoknak is súlya van

Amikor hirtelen előbukkanó, addig teljesen ismeretlen kifejezéseket hallunk, hajlamosak vagyunk felvont szemöldökkel értetlenkedni, hiszen valljuk be, manapság annyi új fogalommal találkozunk, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden, számunkra eddig ismeretlen jelentéstartalmú szó súlytalan vagy hülyeség lenne.

Egy újabb ide köthető fogalom a „micro-breakup" vagyis mikro-szakítás, ami elsőre könnyen elbagatellizálható jelentéstartalommal bír, kicsit jobban belegondolva mégis akad jelentősége, ha másért nem, akkor azért, mert mindannyian találkoztunk már vele.

A kifejezés pár éve már használatban van, én mégis csak nemrég találkoztam vele először, és váratlan megkönnyebbülést hozott számomra az ismerete, mert úgy éreztem, hogy sikerült nevesíteni valami olyat, amit korábban nem tudtam hova bekategorizálni a romantikus életemben. Rájöttem, hogy a randizással telített szingli időszakaim során megannyiszor futottam már bele mikro-szakításokba.

Na de mi a fene az a mikro-szakítás?

Ezzel a névvel illetjük azokat az eseteket, melyek során a szó klasszikus értelmébe vett párkapcsolatokról és azok szakításáról még nem beszélhetünk, mivel a két személy közötti viszony nem mélyült el kellően.

A véget értükkor mégis képesek arra, hogy felkavarjanak minket. Kétségkívül nem hagynak akkora nyomot, mint egy hosszú kapcsolat befejezése, és a messzi jövőből szemlélve valószínűleg nem is emlékszünk majd rájuk, ettől függetlenül azonban igenis képesek egy rövid időre maguk alá gyűrni. Hasonlattal élve, ha egy fajsúlyos szakítás a derékbe törése a szerelmi életnek, akkor ezek a mikro-szakítások a hajszálrepedések. Nem ejtenek gyógyíthatatlan sebet rajtunk, sok kicsi sokra megy alapon viszont igenis képesek arra, hogy megrendítsék az önbecsülésünket.

Főleg akkor, ha sorozatosan érnek minket az ilyen negatív impulzusok. Ha kifogunk egy rossz szériát és sorban jönnek a halálra ítélt viszonyok, randisorozatok és rövid kapcsolatok, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kúszik be az a gondolat az elménkbe, hogy talán velem van a baj. Ami egyrészt pozitív is lehet, hiszen arra ösztönöz, hogy számot vess önmagaddal, másrészt viszont tényleg akadnak olyan helyzetek is, amikor egyszerűen csak peches vagy és nincs a sikertelenségeid hátterében semmi ennél mélyebb összefüggés.

A kérdés egyébként sokakban felmerülhet:

A válasz szerintem kézenfekvő: segíti a megértést. Hányszor próbáltam megmagyarázni magamnak én is, hogy a bánat, a harag, a savanyúság amit érzek egy mindössze pár hetes ismerkedés végén, igazából teljesen irreális, hiszen nem volt ez kapcsolat, nem történt semmi jelentőségteljes. Mégis, a kellemetlen érzések ott ragadnak az emberben, ha csak rövid időre is. Ilyenkor pedig jól eső könnyedség, ha meg tudod nevezni mi is az, ami történt veled.

Ezek a mikro-szakítások ugyanúgy részei az életünknek, mint a „nagy testvéreik". Kisebb intenzitással éljük ugyan meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általuk okozott fájdalom jelentéktelen lenne, vagy hogy ne lenne szükséges „meggyászolni" ezeket az apróbb sebeket is, ha úgy érezzük, hogy erre van szükségünk.

Nyitókép: Shutterstock