Akit igazán szeretsz, azzal még hallgatni is jó

Mitől jó egy párkapcsolat? Ha ezt a kérdést feltenném tíz embernek, valószínűleg sok különféle válasz születne – talán tízféle is. Ez nem meglepő, hiszen mindenkinek más a fontos, mástól érzi magát komfortosan egy kapcsolatban. A férfiaknál biztosan előkelő helyen szerepelne a kívánalmak listáján a választott nő külseje, a gyengébbik nem tagjai pedig biztosan megemlítenék, hogy a párjuk legyen sármos, előzékeny és egy kicsit romantikus. Én azt gondolom, az a lényeg, hogy a zsák megtalálja a foltját.

Mindenkinek mások az igényei, így lehet, hogy míg Péter Marika számára csapnivaló társ, addig Julikának ő a tökéletes. Valószínűleg nincs rossz ember, csak rossz párosítás.
De mikor jó a kapcsolat? - térnék vissza a kérdéshez.

Ha jól értelmeztem, Csernus szavait - azon a bizonyos, átküldött egy oldalon -, akkor szerinte jó egy kapcsolat, ha két ember teljesen természetes módon, minden külső „segítség nélkül" szeret időt tölteni egymással.

Mint említettem, nem vagyok nagy Csernus rajongó, de ez a gondolat nagyon megfogott és el is méláztam rajta kicsit. Nem gondolom, hogy azok a párok, akik aktív társasági életet élnek, azok biztosan válságban vannak, hiszen az sem jó, ha a szerelmesek teljesen kisajátítják egymást és minden egyéb emberi kapcsolatot elhanyagolnak. Ugyanakkor valóban intő jel lehet, ha ennek az ellenkezője történik, tehát, ha a pár mindig egy társaságra támaszkodik – mint egy mankóra – és nem éreznek igényt arra, hogy csak kettesben töltsenek el egy kis időt. És itt most nem a rohanós hétköznapokról beszélek, amikor ketten vannak, hanem minőségi időről, amikor nem a hétköznapok szürke mókuskerekét hajtják.

Még hallgatni is jó veled

Szóval mélységesen egyet tudok érteni Csernus fentebbi gondolatával: az igazi szeretet nem szorul magyarázatra. Illetve hozzátennék még annyit, hogy akit igazán szeretünk, azzal jó bármi. Annak nem feszélyez a jelenléte. Ott nem kell szóval tartani a másikat vagy egy hangos társasággal kitölteni az űrt. Mert nincs űr. Akit igazán szeretünk, azzal még hallgatni is jó, vele még a csend is természetes. A kettesben töltött minőségi idő pedig a legértékesebb, akkor is, ha nincs körülötte csinnadratta.

Nyitókép: Shutterstock