Kérlek, gyorsan öld meg a szerelmünket...

Kérlek téged, ne nehezítsd meg a dolgom! Engedd, hogy könnyű legyen a távozásod! Ha elindultál, ne nézz hátra, hogy biztos lehessek benne: többé nincs helyem az életedben...

Ne tétovázz, ne bizonytalanodj el - menj minél gyorsabban, és lehetőleg minél messzebbre! Így is nehéz lesz új életet kezdenem nélküled, de ha vissza-visszanézel a távolból, és nem engeded, hogy érzelmileg leváljak rólad, akkor soha nem fogom tudni becsukni a könyvet, amelybe együtt írtuk a történetünket. Kérlek, ne nézz hátra!

Ne keress, ne hívj, ne akarj engem soha többé, ha már továbbléptél - a döntésed csak végleges lehet. Ha pedig mégis meggondolnád magad, és vissza akarnál térni hozzám, ne várd, hogy ugyanott várjalak, ahol lekanyarodtál mellőlem! Nem akarok ott lenni, ahol valaha boldogok voltunk, nem fogom várakozással tölteni az életem hátralévő részét. El kell indulnom a saját utamon, és nem szabad visszafordulnom oda, ahol egykor közösen haladtunk. 

Mielőtt azonban nekivágnék, leülök kicsit a mérföldkőre, hogy megsirassalak és kipihenjem a fáradalmakat. Ha visszanézel, és nem találsz ott, azt jelenti: "Köszönöm, jól vagyok. Elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy felálljak és továbbmenjek."  

Persze, nem könnyű nélküled haladnom - a zsebem tele közös életünk emlékképeivel, hátizsákomban pedig egy vödör hamut cipelek, amely szerelmünk lángjából maradt. Nehéz a járás, araszolva haladok súlyos terhem alatt görnyedve - minden lépésnél sajog, szúr, és fáj a levegővétel... De nem tehetek mást, mennem kell! Hova, merre, meddig? Mindegy, csak el onnan, ahol valaha minden szép és jó volt!

Üres lett nélküled a világ, szinte szédülök az űrben. Nem vagy már a jobbomon, és nincs senki, aki pótolni tudna, hiszen a mindenséget jelentetted - jelented - nekem. A hely, amit elfoglaltál a szívemben, örökre üres marad. Egyedül téged engedtelek, téged fogadtalak be oda - és megadtam a lehetőséget, hogy otthonra találj nálam, de te nem éltél vele.

Forrás: Shutterstock

Kevés volt, amit adtam neked: többre, másra vágytál. Megértem, és elfogadom - de ha már elhagysz, akkor gyorsan és elszántan tedd... Ne kínhalállal érjen véget a kapcsolatunk! Gyors legyen az elmúlás: pontosan célozz, egyenesen a szívembe döfd a tőrt, ne bizonytalankodj, ne forgasd meg bennem!

Nem vagyok gyengeelméjű: felfogom, ha tovább kell lépned, csak kérlek, ne hitegess! Ne ámíts azzal, hogy szükséged van rám, és mégis én vagyok minden vágyad! Engedd, hogy én is továbblépjek! Megfogadtam, hogy sosem térek vissza hozzád, hiszen azzal elárulnám saját magamat. Esküt tettem, hogy csak egy emlék lehetsz a számomra - még akkor is, ha senki nem volt olyan fontos az életemben, mint te...

Utolsó szerelmem voltál. Megváltoztattad az életemet. Nem kérek és nem is adok szerelmet többé, mert annyira megsebezted a szívemet, hogy csúf hegek tarkítják. Nem kell sajnálnod: felépültem, élek, jól vagyok, csak épp senkit nem akarok már szerelemből szeretni. A kapcsolataimban ezentúl az eszem irányít a szívem helyett.

Ha mégis visszafordulnál oda, ahol elváltak az útjaink, helyettem csak egy üzenetet találsz majd, melyet belevéstem egy útszéli fába: "Szerettelek."  


Nyitókép: Shuttertsock

Ezek is érdekelhetnek