Zita mindig is rendezett életet élt. A gimnáziumba osztályelső volt, nem járt el esténként bulizni, ahogy mi, helyette a közeli öregek otthonában vállalt másodállást. Az egyetemi tandíjra gyűjtött, belsőépítész szeretett volna lenni.
Korán szeretett volna férjhez menni, családot alapítani.
23 évesen ismerte meg Zolit egy lakásavató bulin, ahová Zoli egyik haverja hívta el. Mindig is nagyon tiszteltem Zitát, hogy küzd az álmaiért, és el is éri őket. Jó barátnők lettünk, és a gimi első éve óta, egészen a mai napig hetente összejárunk, és kivesézzük a szerelmi életünk alakulását.
Bár Zita elvégezte az egyetemet, sajnos nem talált elég megrendelőt, belsőépítészeti projektjeihez, így kitalálta, hogy beiratkozik kereskedelem és marketing szakra az egyetemen, hogy közgazdászi végzettséget szerezzen. Ezt is nagyon logikus lépésnek tartottam, hiszen ezzel a szakmával biztos lesz az anyagi helyzete, és talán még hébe-hóba felkérik belsőépítészként vagy lakberendezőként is.
Zita eleinte nagyon lelkesen mesélt marketing tanulmányairól, ám egyre többször pirult el, amikor kedvenc professzoráról, Dr. Lencse Ferencről mesélt, akiről akkor még csak annyit tudtam, hogy lehengerlően karizmatikus és zseniális tanár.
Zita két héttel később már azzal hívott fel, hogy szerintem együtt ebédelhet-e Ferenccel, majd magát igazolva hozzátette, hogy ebben semmi sincs, mert csak egy kutató munkájával kapcsolatban adna tanácsot. Ferenc és Zita ebéd találkozója az esti órákig elnyúlt, amikor is a férfi felhívta tanítványát a lakására, ahol különböző borkülönlegességekkel kínálta.
– Ott aludtam a professzornál! – hívott fel másnap reggel a sírás küszöbén, én pedig hirtelen csak annyit tudtam kérdezni tőle, hogy: – És jó volt?
Kérdésemet kicsit megbánva hallgattam Zitát, ahogyan majdnem egy óra hosszat ecsetelte, hogy ez a férfi nem kicsit csúnya, kopasz, sörhasa van, a szakállában megülnek a kenyérmorzsák, a körme alatt kosz lapul, és szagos is.
És mindennek ellenére, annyira vonzódik hozzá, mint még soha senkihez egész életében.
Pár héttel később, amikor Zita és Ferenc még mindig titokban találkozgattak, Zita egy esős napon színt vallott a vőlegényének.
Tamás persze azonnal szakított Zitával, és nem értette, hogy a lány mit akar egy 50-es, kövér egyetemi tanártól.
Majd Tamás utolsó dühös gesztusként a közös páfrányukat a falhoz vágta, amit Zita sírva magával hozott a kávézóba.
– Azt hiszem, szapioszexuális vagyok - hümmögte Zita, nekem meg fogalmam sem volt milyen perverzióról beszél.
Később tudtam meg, hogy a szapioszexualitásban semmi bizarr nincsen, arról van szó, hogy az illető nem a fizikai megjelenést tartja vonzónak, hanem a partner csillogó intelligenciájába szeret bele. A zsenialitás pedig felülírhatja a külső megjelenés hiányosságait.
Elfogadtam Zita érzéseit, és valahol azt is, hogy felbontotta jegyességét a jóképű, sportos, jogász végzettségű Tamással. Azt viszont már nem tudom, hogy Ferenc hosszútávon is kitart-e majd Zita mellett, vagy más tanítványainak is bedobja majd a csillogó intelligencia és zsenialitás horgát.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.