Működhet-e egy kapcsolat, ha csak a távolból szerethetjük egymást?

Nagyon sokat szenvedek amiatt, hogy a párom külföldön dolgozik, és csak havonta egyszer tudunk találkozni. Nem tudom, meddig mehet még ez tovább, de szeretem, és nem akarom elveszíteni. Egyes emberek, azt vallják, hogy egy távkapcsolat is lehet működőképes. Én ebben egyre kevésbé hiszek.

Fél éve kapott egy nagyon jó lehetőséget a barátom. Külföldön ajánlottak neki egy 1 évig tartó, nagyon jól fizető és nagy szakmai tapasztalatot kínáló állást. Amikor felajánlották neki, természetesen egyből kikérte a véleményemet. Sokat gondolkoztunk azon, vajon hogyan döntsön, de végül úgy határoztunk, hogy nem szabad kihagynia, ezt az órási lehetőséget. Pár nap múlva már indult is a repülőgépe, sajnos én az itthoni elfoglaltságaim miatt nem tudtam vele tartani.

Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, de úgy véltük, olyan erős a szerelmünk, hogy mindent kibír.
Azonban sokkal nehezebb, mint azt sejtettük. Minden nap hiányzik. Kezdetben még el tudtam magam foglalni egyéb programokkal, de most már nincs, ami enyhítené a hiányát. Nagyon nehezen viselem ezt az egész szituációt.

Persze minden nap beszélünk telefonon, és videóhívást is gyakran csinálunk, de az mégsem olyan, mintha itt lenne. Nem tudom, ő hogy van ezzel. Persze mindig mondja, hogy nagyon hiányzok neki, de úgy érzem jobban viseli a helyzetet, mint én.

Attól is félek, hogy előbb-utóbb más felé fog kacsintgatni. Nekem is volt már több "udvarlóm", amióta ő nincs itthon, de mindet elutasítottam. Pedig egyszer már majdnem elcsábultam... Szerencsére eszembe jutott a szerelmem, és nem tudtam vele ezt megtenni. Másnap viszont így is lelkiismeret-furdalásom volt az eset miatt.

Vajon mi lehet a barátommal? Vele is biztosan történtek már hasonló esetek, hiszen egy jóképű pasi, tuti egy csomó csaj felkínálkozik neki. Vajon meddig marad hűséges hozzám? Vagy talán már most sem az? Folyamatosan az ehhez hasonló kérdéseken agyalok.

Bárhova is megyek mindig egyedül érzem magamat. A barátnőimet általában elkísérik a partnereik, én pedig csak azon rágódom, hogy velem miért nem lehet itt a szerelmem. Sokszor úgy érzem, kikészülök, és nem bírom tovább.

Igaz lehet a mondás, hogy a szerelem mindent legyőz? Netán előbb-utóbb az lesz ennek az egésznek a vége, hogy elveszítem a páromat? Annyira félek ettől, hogy sokszor aludni sem birok.

Meg kellene kérnem, hogy költözzön haza? Még egy fél évet kellene hivatalosan kint lennie, de úgy érzem, azt én már nem bírnám ki. De mi van, ha utána egész életében bánni fogja, hogy korábban hazajött, és engem fog hibázatni? Ezt sem tudnám elviselni. Számomra nagyon fontos az ő boldogsága és sikere, de aggódom, hogy ez a kapcsolatunk rovására fog menni.

Mostanában azt érzem, hogy egyre kevesebbet beszélünk egymással, és nem olyan kíváncsi arra, hogy mi történik velem. Korábban sokkal érdeklődőbb volt. Attól tartok már nem is szeret engem. Mi van akkor, ha a távolság azt mutatta meg neki, hogy boldogabb nélkülem?

Már többször próbáltam beszélni vele erről, de valahogy mindig kitért a téma elől. Azt mondja, hogy legyek erős és, hogy már nem kell sokat kibírni, de számomra ez a fél év még rengeteg idő. Úgy hiszem, nem lesz más választásom, és őszíntén beszélek vele a kétségeimről. Remélem most meg fogjuk tudni beszélni a dolgot, és mindenki számára kedvező döntést tudunk hozni.

Nyitókép: Shutterstock