Szegény embert az ág is húzza

Őszintén szólva én már akkor ki voltam akadva, amikor éreztem, hogy viszket odalent, de először úgy voltam vele, hogy semmiség, biztos egy begyulladt szőrtüsző vagy megrepedt bőr, pici sérülés valamitől, nincs jelentősége. De a viszketést gyulladt érzés követte, nem egy ponton, kicsit, mintha égett volna, ráadásul megjelent egy addig sosem látott folyás is. Na, ne! Velem ilyen nem szokott előfordulni, nagyon figyelek, hogy mindig tiszta legyek odalent. Ezért kértem az építkezésnél a fürdőszobákba bidét, vécéhasználat után antibakteriális hatású intim mosakodóval tisztálkodom, ez lehetetlen.

Aztán eszembe jutott, hogy a gyereknek nemrég fellépése volt, nem közel, sőt! Még el sem kezdődött a munkaidőm, amikor csörgött a telefon. A fiam hívott még a kocsiból, hogy otthon maradt a hangszere, nem tudja, mi legyen, ha most visszafordulnak, apa nem ér be dolgozni, meg kéne ezt oldani.

Megszoktam már, hogy a „meg kéne ezt oldani" azt jelenti, hogy én oldjam meg, de most épp home office-ban voltam, és jobban zavart, hogy ennek tudatában nem fordulnak vissza. Nekik 30 perc kiesés, nekem 2 óra utazás egy dög nehéz hangszerrel. Hangot adtam a nemtetszésemnek, majd annyit mondtam, kitalálok valamit. Fél óra múlva a férjem hívott, hogy hangot adjon a saját nemtetszésének, amiatt, hogy én hangot mertem adni az enyémnek, mondván, szerinte ezzel a gyereket stresszelem. Nos, ő meg engem stresszelt a számonkérésével, de letettük a telefont azzal, hogy majd én (munka)időben szépen felkerekedek, és mindent, amit a gyerekünk otthon felejtett, viszem utána a fellépés helyszínére. Tömegközlekedéssel.

Loholtam, hátamon a hatalmas hangszerrel, buszra fel, pályaudvaron a vonatra át. Ahogy elindult a szerelvény, éreztem, hogy a stressz elhatalmasodik rajtam, rosszul lettem, alig tudtam leszállni, rám tört valami durva hascsikarás. A férjem a vasútállomáson állt, mondtam neki, hogy velem ilyen még nem történt, de be kell mennem valahova vécére. Így is tettem, mindent letöröltem, letakartam papírral és még nedves törlő is volt nálam, mégis, ott üthetett be a baj. Az egyik.

Napok teltek el az eset és a kis viszketés között, és ahogy mondtam, nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, az egyértelműbb tünetekig. Gondoltam, egy kis gyógytea, némi ülőfürdő és további adag antibakteriális intim mosakodó, és elmúlik. Nem múlt el, inkább rosszabb lett. Már a pisilés is fájni kezdett, csípett, minden viszketett, ami viszkethetett.

A doki antibiotikumos kezelést írt fel, és a lelkemre kötötte, hogy legközelebb ne húzzam ilyen sokáig, az első tünetnél forduljak hozzá bizalommal. Mint kiderült, a bakteriális vaginózist valóban okozhatták az esetlegesen a hüvely környékére került bélbaktériumok is, de akár a túlzásba vitt higiénia, az állandó mosakodás, fertőtlenítés is lehet a ludas. Közben, amíg én „öngyógyítással próbálkoztam", a baktériumok a húgycső környékére átkerülve bejutottak a húgyhólyagomba is, hogy ott is gyulladást okozzanak. Így a bakteriális hüvelyfertőzésem mellé kaptam egy hólyaghurutot is. Az orvostól pedig tanácsokat és egy javaslatot annak érdekében, hogy

Azt nem mondom, hogy soha többé higiénia, de hogy többé nem megyek nyilvános vécébe, abban szinte biztos vagyok.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.