Félresikerült self-marketing: a saját farkába harapó kígyó

Csökkent igény, nagyobb merítés, gondoltam, és igazam is lett. Percek alatt szerveztem le három randit a következő hétre, ami addig elképzehetetlen volt.

Nem mondom, hogy nem gyakoroltam előtte a félmosolyt, meg azt az igazn szexi, csak a szemeimmel felnézést, amivel tizenéves koromtól őrületbe kergettem a pasikat. Néhány mozdulat, hanglejtés, kacaj.. És témákkal is készültem.

Az első randi annyira jól sikerült, ültek a poénok, hatottak a kacajok, az érdeklődő tekintet, a húzd meg-ereszd meg. Percről percre habarodott belém a srác, és én csak mondtam, meséltem, mozdultam és tekintgettem. Megmondom őszintén, őrült szexinek éreztem magam, és ez a kissé bizonytalan jófiú az eleinte ijedt teintetével, egy idő után igazi elszánt vadásszá vált. Megcsókolni, megérinteni nem hagytam magam, de egy következő randevút azért lebeszéltünk...

A második srác vagány volt, tudta, mit akar, látszott rajta a magabiztosság, ide több kellett mint az előző kis nyuszinál. De felkészült voltam, én az ilyen pasikat megeszem reggelire, gondoltam és így is történt. Váltogattam a stílusokat, a rajongó tinilánytól a gondoskodó anyán át a szexi csábítóig mindent bevetettem. Még az is tervezett volt, ahogy a rozét az ajkaimhoz emeltem, minden egyes apró, a poénok közé rejtett, véletlennek tűnő kacsintás mérnöki pontossággal lett kitalálva. A jóképű és magabiztos férfi a végére vágyakozó, felajzott húszévesként viselkedett. Ismét betalált a self-marketing. Hozzám ő sem érhetett, de vele is lebeszéltem a második randit. Nekem is bejött külsőre, másra meg nem emlékeztem, így viszonylag gyorsan a tettek mezejére léptünk, néhány nap múlva újra összefutottunk.

Gondolhatod, hogy ezúttal sem tervek és célok nélkül indultam el. Fel voltam készülve rá, hogy felmegyek a lakására, talán lesz is köztünk valami, megválogattam a fehérneműt, kitaláltam a mozdulatokat, hogyan csábítom el, hogy csakis engem akarjon. Szövegeket gyakoroltam és poénokat építettem be, és azt is tudtam, hogyan lépek majd le. Kiváló terméket csináltam magamból, amellyel érzelmileg majd jól megszedem magam, gondoltam, hiszen mi más lenne a társkeresés, mint marketing.

A sok gyakorlás, terv megtette hatását, kis híján a kezemet is megkérte a kiszemelt áldozat, és nekem is felkeletette az érdeklődésemet, legalábbis, ami a szexualitást illeti. A jól begyakorolt mozdulatok, arckifejezések elemgedhetetlen kellékei voltak az estének.

Így is lett, a tüzijáték elmaradt, de nem voltam csalódott. Ő annál inkább. Nem volt a terv része, de a malmomra hajtotta a vizet, hogy mindenáron bizonyítani akart. Persze, nem hagytam, ahogy azt előre kitaláltam, egy hűvös búcsú után elhagytam a helyszínt.

Hazaúton éreztem az elégedettséget, pláne, amikor az első messenger üzenetet megkaptam tőle. Gyakorlatilg szerelmet vallott, látni akart, épp csak az életét nem akarta velem leélni, de tudtam, még egy randi, és az is eljön...

Aztán a következő elégedett vigyorgással telt két perc után már nem éreztem semmit. Azaz dehogynem! Ürességet. Egyáltalán, ki ez a férfi, aki annyira odavan értem, hogy fél óra alatt 10 üzenetet, szívecskéket és hasonlókat küld 30 évesen? Mit tudok róla azon túl, hogy sikerült neki eladnom magam? Milyen magam és kinek? Hiszen nekem ez a srác nem kell, nem vágyom rá, nem is igazán tetszeik, bár őszintén, semmit nem tudok róla.

És most mit mondjak neki, hogyan rázzam le? Kit fogok megbántani és főleg miért? A saját szerencsétlenül alakult szerelmi életem, kétségbeesésem felülírt minden erkölcsi és emberi szabályt. Azta, de jól összeraktam a self-marketinget, micsoda eredményt értem el, az enyém lett a férfi, aki tényleg engem akar, és aki nekem egész biztosan nem kell...

Következő randi nem volt. Nem volt bennem annyi tisztesség, hogy elmondjam a valóságot, egyszerűen közöltem, hogy nem akarom többé látni. Ugyanezt tettem az első randipartneremmel, a harmadikkal pedig egyáltalán nem találkoztam, és bizonytalan időre felfüggesztettem a párkeresést. A társam azóta sem találtam meg, de már nem is erőltetem.

Nyitókép: Shutterstock