Elhagyok egy tökéletes férfit, mert csak félig vagyok boldog vele...

Ő ugyanis, ha úgy érezte, elakadt az életben - és ez általában évente legalább egyszer így volt -, elutazott egy hétre valahová teljesen egyedül. Amikor a szürke hétköznapok már eluralkodtak volna rajta, gyorsan géphez ült, lefoglalt egy repülőjegyet, és elutazott valami varázslatos helyre. Hálás volt azért, hogy anyagilag megteheti, azért pedig még hálásabb, hogy meg is meri tenni. Rég nem magyarázkodott már sem a szüleinek, sem a barátainak.

Ő ezt a technikát ültette át a gyakorlatba: ha nem látta tisztán a "képet", szünetet tartott. Kréta elég messze volt, és az ittlét eléggé különbözött az otthoni életétől. Ahogy a vénségesen vén házikó teraszáról figyelte a tengerparton sürgő-forgó turistákat, megnyugodott. Itt biztonságban van, elég távol az otthon riasztó egyhangúságától. Így döntéseket is könnyebb hozni. A pesti élete innen csak egy olcsó költségvetésű kelet-európai filmnek tűnt, aminek ő a forgatókönyvírója. Innen azt tesz vele, amit csak akar - ha úgy tetszik, kitörölhet embereket, vagy belekezdhet egy új fejezetbe. Minden lehetséges.

A szíve persze megsúgta, hol a hiba, melyik részen fordul át valami fájó, maró sötétségbe a történet.Vince. A férfi, akivel már öt éve osztja meg az életét, ebből a legutolsót a házasság szent kötelékében. Kérdés persze, hogy ami felbontható, az mennyire szent. Dia mélyet szürcsölt a friss citromból facsart mojitójából, miközben az apartman kulcsaival babrált.

Szerette Vincét - de a férfit szinte még az ellenségei is kedvelték. Maga volt a megtestesült jóság, egy jóképű arcba és egy erős testbe csomagolva. Sosem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy átölelje a nőt vagy megsimogassa a vállát a fürdőszobába menet. De már vagy ezer éve nem csókolta meg. Tökéletesen működő életet alakítottak ki - amivel módszeresen kiirtották azt a maradék pislákoló lángot is, ami valaha köztük lobogott.

Pirkatatig ült a nyikorgó karosszékben, mit sem törődve az egyre közelebb repülő denevérekkel. Legbelül már réges-rég meghozta a döntést, de Krétán egy fokkal talán mégiscsak elviselhetőbb a fájdalom. Kellenek azok a remegő térdek, azok a kis pillangók a gyomrában, amiktől majdnem végső búcsút vett.

Talán egy fél évre ide is költözik... a home office jelentheti a Mount Everest tetejét is, ha elér odáig a wifi. Sejtette, hogy ez a fél év - vagy ki tudja, mennyi idő - maga lesz a pokol. Hogy mi lesz Vincével? Bele sem mert gondolni. De nem élhet félig boldog életet. Néha kockáztatni kell.

Nyitókép: Shutterstock