Amikor Robival megismerkedtünk, szó sem volt róla, hogy ő lesz életem szerelme. Egy baráti társaságba jártunk, ő később csapódott a bandához, de a jó természete és humora miatt könnyen beilleszkedett, és hamarosan az egyik vezéregyéniség lett. Abban az időben szabadszájú, piercinges, szakadt farmeres lázadó voltam. Robi néhány évvel idősebb volt tőlünk, és bölcs meglátásai miatt istenként tiszteltük.
A csapat nagy része panellakó proli volt, ahogy én is, nekik viszont hatalmas kertes házuk volt a város elit részén.Teljesen máshonnan jött, mint mi, de ez nem zavart. A szülei is szabadelvűek, rugalmasak és érdeklődők voltak. A társaság egy részét már ismerték korábbról, így nem jelentett problémát, hogy Robi a 20. születésnapjára a családi házuk kertjébe szervezett bulit.
Ági - ahogy mindenki szólította Robi anyukáját - észrevétlenül vegyült el a társaságban, önfeledten beszélgetett a fiatalokkal. Én egy darabig csendben, kívülállóként szemléltem, ahogy az italokat hozta, majd meglepődtem, amikor mellém huppant a hintaágyba.
Azt vettem észre, hogy már órák óta beszélgetünk, olyanokról is, amit a saját anyám előtt cikinek éreztem. Megértett és bátorított. Az ő javaslatára adtam be a felvételi kérelmemet a Képzőművészetire. Biztatott, hogy bátran álljak ki a nagyvilág elé. Rajongtam érte. Egy idő után Robiért is - a különbözőségeink ellenére. Először nagyon jó barátok lettünk, aztán szépen lassan szerelmesek is.
Az orrpiercing és a fekete hacuka már a múlté, ma már - egy nemzetközi hírű galéria kurátoraként - többnyire elegáns ruhadarabokban feszítek. Ági nagy hatással volt az ízlésemre. Robival az egyetem elvégzését követően házasodtunk össze, addigra már a saját sorházi lakásunkat rendezgettük, és úgy nézett ki, minden tökéletes.
Aztán jött Ági 50. szülinapja, amit a balatoni nyaralójukban ünnepeltünk. Javában tombolt a nyár, és még volt egy hét a szabinkból, így arra gondoltam, a szüleim is lejöhetnének néhány napra. Tágas a nyaraló, senkit nem zavarnának. Az anyósom azonban feldühödve fogadta a kérésemet. Csak ekkor jöttem rá, hogy mindig lenézte apámat és anyámat. Nem akarta fogadni őket a barátai előtt, és amikor vitatkoztam, mindenféle parasztnak, koszos munkásnak elhordta a szüleimet.
Se a férjének, se Robinak nem sikerült lecsillapítani. Sosem láttam azelőtt ilyennek. Egy világ omlott össze bennem, szó nélkül csomagoltam össze. Robi apja marasztalt, a férjem pedig, akit sosem hallottam korábban kiabálni, üvöltött az anyjával. Majd otthagytuk őket.
Ennek már lassan egy éve. Azóta nem mentem át hozzájuk. Karácsonykor az apósom jött át egyedül, szabadkozva, hogy Ági nem érzi jól magát, ezért inkább otthon maradt. Robi távolságtartó az anyjával, néha átmegy ugyan ebédre, de én megmakacsoltam magam, és nem kísérem el. Majd ha az anyja bocsánatot kér. Ám eddig nem került rá sor. Pedig lassan beszélnem kéne velük. Robival is. Még ő sem tudja, hogy babát várok. Nem szeretném a gyerekünk életéből kirekeszteni a nagyszüleit...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.