Szakítás: Ki adja vissza az elvesztegetett éveket?

Amit boldogságban is eltölthetett volna egy olyan társ mellett, aki nem változik meg, és nem fordít hátat neki. Tekintete ezernyi érzést tükrözött: dühöt, szomorúságot, kilátástalanságot, elkeseredést. Mint aki végleg feladta, és nem hisz már abban, hogy egy rosszul sikerült kapcsolat után egyáltalán lehet tovább élni. Hogy igenis van esélye arra, hogy újra szerelmes lesz, és megtalálja azt a társat, akivel szép élete lehet, és aki mindenért kárpótolja.

Annyit tehet csupán, hogy lezárja magában a dolgot - de nemcsak kimondott szavakkal, hanem érzelmileg is -, és új életet kezd. Úgy tűnt, nem ért ezzel egyet, hiszen becsapták, meglopták, drága időtől fosztották meg, olyantól, amit sosem kap már vissza - akkor pedig hogyan folytassa?

- Úgy, hogy nem csak a rosszat látod benne - feleltem.

- Ebben már nincsen más!

- Dehogynem! Megismerted önmagad, azt, hogy mit bírsz el, és mit nem, mi az, ami fontos számodra, meddig tudsz küzdeni, és mikor adod fel. Ezek lényeges dolgok!

Egy pillanatra elhallgatott. Most először láttam a szemében megcsillanni egy apró reménysugarat. Majd megkérdezte:

- Ezeket csak szenvedések árán tapasztalhatja meg az ember?

Az elvesztett időt nem kapod vissza, de tanulhatsz a múlt hibáiból

Itt én is elgondolkodtam egy kicsit, majd végül arra jutottam: igen, meg kell szenvednünk ezért a tudásért. Akkor jön el a változás, és az új alapokra fektetett élet akkor lesz valóban más, ha a múlt és az ott szerzett tanulságok beépülnek a lelkünkbe. Hogy aztán ne essünk vissza a régi rossz szokásokba, és egy gyenge pillanatunkban ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Már nem alkuszik meg, hanem magabiztosan választ. Megtanult az apró jelekből olvasni, így könnyebben megismeri a másikat, és ki tudja mondani: Vele nem szeretnék kapcsolatot kezdeni. Már nem vár arra, hogy a másik egy kicsit is változzon, mert tudja: vagy így jó, ahogy van, vagy nem ő az igazi.

Persze nem könnyű, hiszen a sok csalódás őt is átformálta, a lelke távolságtartóbb és megtört lett. Bizalmatlan, kétségbeesett, retteg attól, mi van, ha egyedül marad - ha nemcsak az idő telt el, hanem a szíve is örökre bezárult. Ám a döntéseiért nem hibáztathatja a múltat vagy a volt párját. A saját életéért csakis ő felel, ahogyan azért is, hogy kamatoztatni tudja a tudását vagy elherdálja.

Mindenki szakított már élete során, ám az már a mi felelősségünk, hogy felállunk-e belőle, és a bánatot magunk mögött hagyva megmutatjuk, hogy a szakítás nem egyenlő azzal, hogy vesztettünk.

Azért viszont igenis mérgesek lehetünk magunkra, ha nem adunk a szívünknek még egy esélyt arra, hogy újra megtalálja a boldogságot.

Nyitókép: Shutterstock