Gyereket szülök neked, akkor is, ha nem szeretsz!

Fél órával ezelőtt még a kocsimban ültem és zenét bömböltetve száguldottam idefelé, teljesen feldúlt lelkiállapotban. Megint összevesztünk a leendő férjemmel, és megint Botond miatt. Miért nem lehet megérteni, hogy csak barátok vagyunk? Miért hiszi mindenki azt, hogy bele vagyok zúgva? És miért akkora hatalmas bűn, hogy péntek este beülök valahova inni a legjobb barátommal, aki ráadásul a fiúkat szereti? Miért?

Ha most kilépsz azon az ajtón, szakítani fogunk.

Úgysem szakítunk. Egyelőre legalábbis...

Ezeken járt az eszem, míg ott ült előttem, és még mindig engem fürkészett.

- Na, elmondod végre, min vesztetek össze? - nézett rám kérdőn, és megint kortyolt egyet az italából. Vajon látja rajtam, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről? Eddig nem vettem észre, hogy különösebben izmos lenne, de a V-kivágású pólója még mindig teljesen ráfeszül a bicepszére. Vajon milyen lehet póló nélkül? Ha most csókolóznánk, biztos érezném a whisky ízét a szájában.

- Most mi bajod megint, min merengsz? - kérdezte sürgetően.

- Ja, semmi, bocsi, csak kikészített a veszekedés. Nem akarok róla beszélni. Akkor jövő héten ellógunk a titkos helyünkre iszogatni, ahogy megbeszéltük, ugye? Egész éjjel szabad leszek, a vőlegényem ottalvós csapatépítőn lesz. Nézhetünk filmeket, rendelhetünk pizzát és pletykálhatunk egész este. Végre mindent meg tudunk majd beszélni!

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet... Tudod, hogy nem akarok feszültséget a kapcsolatotokban. Mi van, ha lebukunk? És mégis miről akarsz annyit beszélni? Most is dumálhatnánk, de nem mondasz semmit, csak bambulsz.

- Nem bambulok, és megígérted, hogy elmegyünk!! Nem vonhatod vissza! Nem tudom, miről akarok beszélni, nincs konkrét téma, csak pletykálunk a pasikról, ahogy szoktunk.

Be kellene vallani - magamnak is!

Közben megint megszólalt a belső hang a fejemben, amit az utóbbi időben egyre nehezebben tudtam elhallgattatni...

- Jó, nyugodj le, elmegyünk. Csak nem értem, mi az, amit most nem lehet szóba hozni, de egy üres albérleti lakásban igen...

- Az nem egy egyszerű albérleti lakás, hanem a titkos helyünk. Tök jó lesz, már annyira várom! Olyan lesz, mint egy csajos este! - hecceltem, amire rögtön ugrott is, úgy, ahogy számítottam rá.

- Nem lesz csajos este, mert nem vagyok csaj. Attól, hogy más a szexuális érdeklődésem, még férfi vagyok! - mondta felháborodva.

Megőrülök érte, amikor kiakad, imádom bosszantani. Legszívesebben félrelökném ezt a hülye asztalt, ami közöttünk van, és megölelgetném. De az is lehet, hogy végre venném a bátorságot és megcsókolnám.

- Jó, tudom, csak vicceltem, bocsi - nevettem, és meglöktem az asztalon lévő kezét, hogy hozzáérhessek a bőréhez. - Akkor jövő hét péntek, ne felejtsd el, és viszek egy üveg piát, amilyen alkoholista vagy, úgyis el fog fogyni! - mondtam neki tovább heccelődve. A szívem pedig egyre hevesebben vert a gondolatra, hogy egy egész éjszakát töltünk majd kettesben.

Két hónappal később a kezemben lévő teszt műanyag ablakára meredtem, ahol halványan, de határozottan elkezdett kirajzolódni a második vonal. A vőlegényemmel évek óta próbálkoztunk, és nem jött össze a baba - három hónapja pedig már egymáshoz sem értünk. Lehetséges, hogy egyetlen lopott éjszaka tiltott gyümölcse kezd érni bennem?

Ezzel minden összeomlik az életemben, amit eddig stabilnak hittem. Mégis... az örömkönnyek lassan kicsordulnak a szememből, és tenyeremet a hasamra téve boldog zokogásba kezdek. Attól a férfitól lesz gyerekem, akit igazán szeretek.

R. Hanna novellája

Nyitókép: Shutterstock