Egy gyerek lelke olyan, mint az évgyűrűk a fában...

A "csak" szót nem szabad gyerekkel kapcsolatban használni! A reklámokban helytálló ez a kifejezés, amikor leárazásról van szó, nem pedig egy érző emberi lény minősítésére.

Ahogyan az is, hogy minden, amit megtapasztalnak, lenyomatot hagy bennük. Jó és rossz dolgok egyaránt. Sokkal mélyebbet, mint egy felnőttben. Mert mi már sokat tapasztaltunk, találkoztunk irigy, féltékeny, rosszindulatú emberekkel, számtalanszor átéltük a csalódást, szomorúságot, boldogtalanságot. Tudjuk, hogy a holnap bármikor változást hozhat, és egy pillanat alatt romba dőlhet minden.

Gyakorlatunk van az élettel kapcsolatos témákban, míg a gyerekek csak azt hallják, hogy az apjuk hangosan ordibál az édesanyjukkal. Nem tudják, hányszor fog még ez megismétlődni, esetleg mostantól így lesz minden nap? Örökre eltűnt a mosoly, és a helyét könnycseppek veszik át? Aki szerint "csak" egy gyerekről van szó, mindent leszól, amitől ez a kicsi ember csodálatos. Ez szomorú és megdöbbentő is...

Gondolkodásmódjában, szexuális beállítottságában, értékrendjében, viselkedésében. Miért nem hajlandóak a gyerekeket is teljes valójukban és sokszínűségükben elfogadni? És miért nem tudják őket értékelni? Miért gondolják, hogy a véleményüket nem kell meghallgatni, mert az úgyis butaság? És miért döntenek róluk nyugodtan a fejük felett?

A gyerekek nyitottak a világra, annak sokszínűségére, változatosságára, ezért pedig ők is nyitottságot érdemelnek a felnőttektől. Hogy ne minősítsék őket egy negatív szóval, hogy akarják a dolgokat az "ő szintjükön" elmagyarázni.

Egy gyerek maga a csoda! Mert hihetetlen tudással születik, és sokkal gazdagabb lelkiekben, mint sok felnőtt. Éppen ezért tisztelni kell őket, és nem leszólni. Nyugodtan szégyellje most el magát sok felnőtt, aki nap mint nap kiejti a "csak" szót a gyerekekkel kapcsolatban! Mert ha a gyerek "csak" egy gyerek, akkor a felnőtt is "csak" egy felnőtt.

Hiszen miben lennénk többek náluk az éveink számán kívül? A felnőttek nagyon sokszor rugalmatlanok, képesek hússzor elkövetni ugyanazt a hibát, mert makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ők tudják jobban. Irigyek, féltékenyek, és ítélkeznek. Eddig tehát a gyerekek állnak nyerésre! Szóval, jobb, ha nem hasonlítgatunk, inkább értékelünk. Mindenkiben azt, ami erre méltó.

Nyitókép: Shutterstock